Kódolás a <application>MEncoder</application>rel Nagyon jó minőségű MPEG-4 ("DivX") rip készítése DVD filmből Egy gyakran feltett kérdés: "Hogyan készíthetem el a legjobb minőségű DVD rip-et egy adott méretben? Vagy: "Hogyan készíthetem el a lehető legjobb minőségű DVD rip-et? Nem érdekel a fájl méret, csak a legjobb minőséget akarom." Az utóbbi kérdés talán kicsit rosszul van megfogalmazva. Hiszen ha nem érdekel a fájl méret, akkor miért nem másolod át az egész MPEG-2 videó stream-et a DVD-ről egy az egyben? Az AVI fájlod 5GB körül fogja végezni, fogd és vidd, de ha a legjobb minőséget akarod és nem érdekel a méret, akkor biztos, hogy ez lesz a legjobb lehetőséged. Valójában egy DVD MPEG-4-be történő átkódolásának az oka pont az, hogy érdekel a fájl mérete. Nehéz egy általános receptet adni a jó minőségű DVD rip-ek készítéséhez. Számos szempontot figyelembe kell venni és meg kell értened ezeket a részleteket, különben elégedetlen leszel a végeredménnyel. Kicsit körbejárjuk ezen dolgok közül néhányat és utána példát is adunk. Feltételezzük, hogy a libavcodec-et használod a videó kódolásához, habár az elmélet bármilyen codec-kel használható. Ha ez túl sok neked, akkor talán jobb, ha a sok nagyszerű frontend valamelyikét használod, amik fel vannak sorolva a kapcsolódó projektek oldalán a MEncoder részben. Így nagyon jó minőségű rip-eket készíthetsz túl sok gondolkodás nélkül, mert ezen eszközök legtöbbje úgy lett megtervezve, hogy jó döntéseket hozzon. Felkészülés a kódolásra: A forrás anyag és frameráta azonosítása Mielőtt eszedbe jutna bármiféle film átkódolása, meg kell tenned pár előkészületi lépést. Az első és legfontosabb lépés a kódolás előtt annak megállapítása, hogy miféle anyaggal van egyáltalán dolgod. Ha a forrás anyagod DVD-ről származik vagy sugárzott/kábeles/műholdas TV, a következő két formátum valamelyikében tárolódik: NTSC Észak Amerikában és Japánban, PAL Európában. Fontos tudatosítani, hogy ez csak a televízión történő megjelenítés formátuma és gyakran nincs összhangban a film eredeti formátumával. A tapasztalatok szerint az NTSC tartalmat sokkal nehezebb elkódolni, mert több elemet kell azonosítani a forrásban. Ahhoz, hogy megfelelő legyen a kódolás, ismerned kell az eredeti formátumot. Ennek elmulasztása esetén különböző hibák lesznek a kódolásodban, csúnya törési (átlapolás) mellékhatások, duplázott vagy akár elveszett képkockák. Mindamellett, hogy csúnya, a mellékhatások rontják a kódolási hatékonyságot is: rosszabb minőség per bitráta egység arányt kapsz. A forrás framerátájának azonosítása Itt van egy lista a forrás anyagok által általában használt típusokról, ebben valószínűleg megtalálod a tiédet és annak jellemzőit: Szabványos film: Moziban történő vetítéshez rögzítették 24 fps-sel. PAL videó: PAL videókamerával rögzítették 50 mező per másodperc sebességgel. Egy mező csak a képkocka páros vagy páratlan sorszámú sorait tartalmazza. A televíziót úgy tervezték meg, hogy ilyen arányban frissítsen, az analóg tömörítés egy olcsó formájaként. Az emberi szemnek ezt kompenzálnia kellene, de ha egyszer megérted az átlapolást, meg fogod látni a TV-n és soha többé nem fogod élvezni a TV adást. Két mező még nem alkot egy teljes képkockát, mert 1/50 másodpercnyire vannak egymástól időben és így csak mozgásnál igazodnak össze. NTSC Videó: NTSC kamerával felvett, 60000/1001 mező per másodperc vagy a színek előtti időben 60 mező per másodperc sebességű film. Egyébként hasonló a PAL-hoz. Animáció: Általában 24fps-sel rajzolják, de található kevert-framerátás változat is. Számítógépes grafika (CG): Bármilyen framerátával mehet, de van pár, ami gyakoribb a többinél; 24 és 30 képkocka per másodpercesek a tipikusak NTSC-nél és 25fps PAL-nál. Régi film: Különböző alacsony frameráták. A forrásanyag beazonosítása A képkockákból álló filmekre progresszívként szoktak hivatkozni, míg az egymástól független mezőkből állóakra vagy átlapoltként vagy videóként - bár ez utóbbi félreérthető. További bonyolításként néhány film a fenti kettő keveréke. A legfontosabb különbség, amit észre kell venni a két formátum között, hogy van, amelyik képkocka-alapú míg mások mező alapúak. Bármikor, ha egy filmet televíziós megjelenítésre készítenek elő (beleértve a DVD-t is), átkonvertálják mező-alapú formába. A különböző módszereket, amikkel ez végrehajtható, gyűjtőnéven "pulldown"-nak hívjuk, ennek egyik változata a hírhedt NTSC-s "3:2 telecine". Hacsak nem volt az eredeti anyag is mező-alapú (és megegyező mező rátájú), más formátumbú lesz a filmed, mint az eredeti. Számos általános típusa van a pulldown-nak: PAL 2:2 pulldown: Az összes közül a legjobb. Minden képkocka két mező idejéig látszódik, úgy, hogy a páros és páratlan sorokat kinyeri belőlük és váltakozva mutatja őket. Ha az eredeti anyag 24fps-es, ez az eljárás felgyorsítja a filmet 4%-kal. PAL 2:2:2:2:2:2:2:2:2:2:2:3 pulldown: Minden 12. kockát három mező hosszan mutat kettő helyett. Ezzel elkerüli a 4%-os gyorsulást, de sokkal nehezebben megfordíthatóvá teszi a folyamatot. Általában musical készítésénél használják, ahol a 4%-os sebességmódosulás komolyan rontaná a zenei jelet. NTSC 3:2 telecine: A kockák felváltva 3 vagy 2 mezőnyi ideig látszódnak. Ezáltal a mező ráta 2.5-szöröse lesz az eredeti framerátának. Az eredmény nagyon kis mértékben lelassul, 60 mező per másodpercről 59.94 mező per másodpercre, az NTSC mező ráta megtartása miatt. NTSC 2:2 pulldown: A 30fps-es anyagok NTSC-n történő megjelenítéséhez használják. Szép, csakúgy, mint a 2:2 PAL pulldown. Vannak még egyéb módszerek az NTSC és a PAL videó közötti konvertáláshoz, de ez a téma meghaladja ezen leírás célkitűzéseit. Ha ilyen filmbe futsz bele és el szeretnéd kódolni, a legjobb, ha keresel egy másolatot az eredeti formátumban. A két formátum közötti konvertálás nagyon romboló hatású és nem lehet teljesen visszafordítani, így a kódolt adatod nagyon megszenvedi, ha már konvertált forrásból készül. Ha a videó DVD-n van, az egymást követő mezők képkockává csoportosíthatóak, még akkor is, ha nem egyidejű megjelenítésre tervezték őket. A DVD-n és digitális TV-n használt MPEG-2 szabvány lehetőséget nyújt mind az eredeti progresszív kockák elkódolására, mind pedig arra, hogy azon mezők számát, amelyhez egy képkockát meg kell jeleníteni, az adott képkocka fejlécében tárolhassuk. Ha ezt a módszert használják, a filmet gyakran "soft-telecined"-ként jellemzik, mert ez az eljárás csak utasítja a DVD lejátszót a pulldown alkalmazására a film tényleges megváltoztatása helyett. Ez a lehetőség nagyon preferált, mert könnyen visszafordítható (tulajdonképpen kihagyható) a kódoló által és megtartja a maximális minőséget. Bár sok DVD és műsorszóró stúdió nem használ megfelelő kódolási technikát, hanem inkább "hard telecine"-es filmeket alkalmaznak, ahol a mezők tulajdonképpen duplázva vannak az elkódolt MPEG-2-ben. Az eljárás, ahogy ezeket az eseteket kezelni kell, később kerül leírásra ebben az útmutatóban. Most következzék pár tanács, amik segítségével eldöntheted, hogy milyen anyaggal van dolgod: NTSC régiók: Ha az MPlayer azt írja ki, hogy a frameráta megváltozott 24000/1001-re a film nézése közben, és soha nem vált vissza, akkor majdnem biztosan progresszív tartalomról van szó, amit "soft telecine" eljárásnak vetettek alá. Ha az MPlayer a frameráta oda-vissza váltakozását mutatja 24000/1001 és 30000/1001 között és "hullámzást" látsz ilyenkor, akkor több lehetőség is van. A 24000/1001 fps-es részek majdnem biztosan progresszív tartalmak, "soft telecine"-ltek, de a 30000/1001 fps-es részek lehetnek vagy hard-telecine-lt 24000/1001 fps-esek vagy 60000/1001 mező per másodperces NTSC videók. Kövesd a következő két esetben leírt irányelveket, hogy el tudd dönteni, valójában melyik formátummal van dolgod. Ha az MPlayer soha nem mutatja a frameráta változást és minden egyes mozgást tartalmazó kocka hullámosnak tűnik, akkor a filmed NTSC videó 60000/1001 mező per másodperc sebességgel. Ha az MPlayer soha nem mutatja a frameráta változást és minden ötből két kocka hullámosnak tűnik, akkor a filmed "hard telecine"-s 24000/1001fps-es formátumú. PAL régiók: Ha sosem látsz hullámzást, akkor a filmed 2:2 pulldown-os. Ha hullámzást látsz váltakozóan ki-be minden fél másodpercben, akkor a filmed 2:2:2:2:2:2:2:2:2:2:2:3 pulldown-os. Ha mindig látsz hullámzást a mozgás közben, akkor a filmed PAL videó 50 mező per másodperces sebességgel. Tanács: Az MPlayer le tudja lassítani a lejátszást a -speed kapcsolóval vagy a kockáról-kockára történő lejátszással. Próbáld meg használni a 0.2-t, hogy nagyon lassan nézhesd a filmet vagy nyomogasd a "." gombot a kockáról kockára történő lejátszáshoz és azonosítsd a mintákat, ha nem látod meg teljes sebességnél. Konstans kvantálás vs. többmenetes kódolás Nagyon sokféle minőségben tudod elkódolni a filmedet. A modern videó kódolókkal és egy kis pre-codec tömörítéssel (leméretezés és zajcsökkentés), lehetséges nagyon jó minőség elérése 700 MB-on, egy 90-110 perces szélesvásznú filmnél. Továbbá minden, kivéve a leghosszabb filmeket, elkódolható majdnem tökéletes minőséggel 1400 MB-ba. Három féle megközelítése van egy videó kódolásának: konstans bitráta (CBR), konstans kvantálás, és többmenetes (ABR vagy átlagos bitráta). Egy film képkockáinak komplexitása és így a tömörítéshez szükséges bitek száma nagy mértékben változhat jelentről jelenetre. A modern videó kódolók már alkalmazkodnak az igényekhez a bitráta variálásával. Az egyszerű módokban, mint pl. a CBR, a kódolók nem ismerik az elkövetkező jelenetek bitráta igényét és így nem tudják átlépni az igényelt átlagos bitrátát hosszabb időre. A fejlettebb módokban, mint pl. a több lépéses kódolásnál, már figyelembe lehet venni az előző lépés statisztikáját; ez megoldja a fent említett problémát. Megjegyzés: A legtöbb ABR kódolást támogató codec csak a két lépéses kódolást támogatja, míg néhány másik, mint pl. az x264, az XviD és a libavcodec támogatják a többmenetest, ami kissé javít a minőségen minden lépésben, bár ez a javulás nem mérhető és nem is észrevehető a 4. lépés után. Ezért, ebben a részben a két lépéses és a többmenetes felváltva értelmezhető. Ezen módok mindegyikében a videó codec (mint pl. a libavcodec) a videó képkockákat 16x16 pixel nagyságú macroblock-okra osztja, majd egy kvantálást végez mindegyik macroblock-on. Minél alacsonyabb a kvantálás, annál jobb a minőség és nagyobb a bitráta. A film kódolók által egy adott macroblockhoz a megfelelő kvantáló kiválasztására használt módszer változó és nagymértékben tuningolható. (Ez egy extrém túl-egyszerűsítése a tulajdonképpeni folyamatnak, de az alap koncepciót hasznos megérteni.) Ha előírsz egy konstans bitrátát, a videó codec elkódolja a videót, figyelmen kívül hagyva a részleteket amennyire csak lehetséges és a legkisebb mértékben, amennyire szükséges, hogy a megadott bitrátánál alacsonyabban maradjon. Ha tényleg nem érdekel a fájl méret, használhatsz CBR-t és megadhatsz egy bitrátát vagy hagyhatod határozatlanul. (A gyakorlatban ez egy kellően magas értéket jelent, ami nem szab gátat, pl. 10000Kbit.) Ha nincs különösebb megkötés a bitrátára vonatkozóan, az eredmény az lesz, hogy a codec a lehető legalacsonyabb kvantálást fogja használni minden egyes macroblock-hoz (amint ez a -ben meg van adva a libavcodecnél, alapértelmezésként 2). Amint előírsz egy megfelelően alacsony bitrátát, ami a codecet magasabb kvantálás használatára kényszeríti, majdnem biztos, hogy rontod a videód minőségét. Ahhoz, hogy ezt elkerüld, valószínűleg downscale-t kell végrehajtani a videón, az alábbiakban szereplő módszernek megfelelően. Általában igaz, hogy jobb ha kerülöd a CBR-t, ha számít a minőség. Konstans kvantálással a codec ugyan azt a kvantálót használja, amit a kapcsolóval megadtál (a libavcodecnek), minden macroblock-nál. Ha a lehető legjobb minőségű rip-et szeretnéd, szintén a bitráta kihagyásával, használhatod a kapcsolót. Ez ugyan azt a bitrátát és PSNR-t (peak signal-to-noise ratio) szolgáltatja, mint a CBR a =végtelen kapcsolóval és a alapértelmezett 2-es -nal. A konstans kvantálás problémája, hogy a megadott kvantálót alkalmazza, akár szükséges a macroblock-hoz, akár nem. Lehet, hogy használható lenne egy nagyobb kvantálás is a mackroblock-on a vizuális minőség feláldozása nélkül is. Miért pazarolnánk a biteket szükségtelenül alacsony kvantálóra? A CPU-d annyi ciklusa lehet, amennyi időd csak van, de a merevlemezed véges. Két lépéses kódolásban az első lépés úgy rip-eli a filmet, mintha CBR lenne, de megtartja a tulajdonságok listáját minden egyes képkockánál. Ezeket az adatokat használja fel aztán a második lépésben a használni kívánt kvantálót meghatározó intelligens döntésekben. Gyors akciónál vagy kis részletességű jeleneteknél magasabb kvantálót használ, lassú mozgásnál vagy nagy részletességű jeleneteknél alacsonyabbat. Ha használod a kapcsolót, akkor biteket pazarolsz. Ha a kapcsolót adod meg, akkor nem a legjobb minőségű rip-et kapod. Tegyük fel, hogy egy DVD-t rip-elsz -mal, és az eredmény 1800Kbit. Ha két lépéses kódolást csinálsz kapcsolóval, az kimeneti videó jobb minőségű lesz ugyanolyan bitrátával. Mivel most meggyőződtél róla, hogy a két lépéses kódolás a megfelelő módszer, az igazi kérdés az, hogy milyen bitrátát ajánlott használni? A válasz az, hogy nincs egyszerű válasz. Valószínűleg olyan bitrátát akarsz választani, ami a legjobb egyensúlyt biztosítja a minőség és a fájl méret között. Ez viszont a forrás videótól függően változik. Ha a méret nem számít, egy jó kiindulási pont minden nagyon jó minőségű rip-hez egy 2000Kbit körüli érték, plusz-mínusz 200Kbit. A gyors akciókhoz és a nagy részletességű videókhoz vagy ha sas szemed van, akkor választhatsz 2400-at vagy 2600-at. Néhány DVD-nél nem fogsz különbséget felfedezni 1400Kbit-en sem. Jó ötlet az egyes fejezeteket különböző bitrátával megnézni, hogy meglásd a különbséget. Ha egy bizonyos méretet céloztál be, valahogy ki kell számítanod a bitrátát. De ezelőtt azt kell megtudnod, hogy mennyi helyet kell fenntartanod az audió sáv(ok)nak, így először ezeket kell lerippelned. A következő egyenlettel tudod kiszámítani a bitrátát: bitráta = (cél_méret_Mbyteokban - hang_mérete_Mbyteokban) * 1024 * 1024 / hossz_másodpercben * 8 / 1000 Például egy két órás film 702 Mbájtos CD-re való összenyomásához, 60 Mbájtnyi hang sávval, a videó bitrátájának (702 - 60) * 1024 * 1024 / (120*60) * 8 / 1000 = 740kbps-nek kell lennie. Megszorítások a hatékony kódoláshoz Az MPEG-típusú tömörítés természetéből adódóan számos megszorítás van, amit követned kell a maximális minőség érdekében. Az MPEG 16x16 makroblokknak nevezett négyzetre osztja fel a videót, mindegyik 4 darab 8x8 blokk luma (intenzitás) információt és két fél-felbontású 8x8 chroma (szín) blokkot tartalmaz (egy a vörös-világoskék tengelyen, a másik a kék-sárga tengelyen). Ha a film szélessége és magassága nem 16 többszöröse, a kódoló akkor is elegendő 16x16-os makroblokkot fog használni, hogy lefedje a teljes képet, a maradék hely veszendőbe megy. Így ha a minőség maximalizálása a cél egy fix fájlmérettel, akkor eléggé rossz ötlet nem 16 valamelyik többszörösét használni méretként. A legtöbb DVD-n van valamekkora fekete sáv a sarkokban. Ha ezeket békén hagyod, akkor több módon is ronthatják a minőséget. Az MPEG-típusú tömörítés szintén nagyban függ a frekvencia tartományok transzformálásától is, általában a Diszkrét Koszinusz Transzformációt (DCT) használják, ami hasonló a Fourier transzformációhoz. Ez a fajta kódolás hatékony a minták és a sima átmenetek átalakításához, de nehezen bírkózik meg az éles élekkel. Ezek elkódolásához sokkal több bitre van szüksége, különben egy gyűrűsödésnek nevezett mellékhatás jelenik meg. A frekvencia transzformáció (DCT) külön hajtódik végre minden egyes makroblokkon (tulajdonképpen minden blokkon), így ez a probléma csak akkor jelentkezik, ha az éles él a blokkon belül van. Ha a fekete határ épp olyan pixel határon kezdődik, ami 16 többszöröse, akkor nincs probléma. Habár a fekete határok a DVD-ken ritkán vannak szépen eligazítva, így a gyakorlatban majdnem mindig vágni kell, hogy elkerüld ez a büntetést. A frekvencia tartományok kódolása mellett az MPEG-típusú tömörítés mozgó vektorokat használ a képkockák közötti változások ábrázolásához. A mozgó vektorok természetesen kevésbé hatékonyak a sarkokból érkező új tartalomnál, mert az még nincs jelen az előző képkockán. Amíg a tartalom a sarkok felé terjed ki, a mozgó vektoroknak nincs problémájuk a tartalom kifelé mozgásával. Habár a fekete határok megjelenésekor lehetnek gondok: Minden egyes makroblokknál az MPEG-típusú kódolás egy vektort is eltárol, mely azt mondja meg, hogy az előző képkocka melyik részét kell átmásolni ebbe a makroblokkba a következő kocka megbecsléséhez. Csak a megmaradt különbséget kell elkódolni. Ha a makroblokkot kettéosztja a kép széle és a fekete sáv, akkor a kép többi részének mozgó vektorai felül fogják írni a fekete sávot. Ez azt jelenti, hogy sok bitet kell elpazarolni vagy a határ felülírt részének újrafeketítéséhez vagy (inkább) a mozgó vektor nem kerül felhasználásra és így a makroblokk összes változását expliciten el kell kódolni. Mindkét esetben jelentősen romlik a kódolás hatékonysága. Ez a probléma szintén csak akkor jelentkezik, ha a fekete sáv nem 16 többszörösű pixel-határon van. Végül tegyük fel, hogy van egy makroblokkunk a kép belsejében és egy objektum mozog be ebbe a blokkba a kép sarka felől. Az MPEG-típusú kódolás nem tudja azt mondani, hogy "másold át azt a részt, ami a kép belsejében van, de a fekete sávot ne". Így a fekete sáv is átmásolódik és így rengeteg bitet kell feláldozni a kép ott lévő részének újrakódolásához. Ha a kép tovább fut az elkódolt terület sarka felé, az MPEG-nek speciális optimalizációi vannak az kép szélén lévő pixelek ismétlődő másolására, ha a mozgó vektorok a kódolt területen kívülről jönnek. Ez a tulajdonság haszontalanná válik, ha a filmen fekete sávok vannak. Az első két problémával ellentétben itt nem segít a 16 többszörösére való igazítás. Habár a sávok teljesen feketék és soha nem változnak, mindenképpen egy kis plusz munkát igényelnek, mivel több macroblokk van. A fenti okok miatt javasolt, hogy teljesen vágd le a fekete sávokat. Továbbá ha a kép sarkainál zaros/torz rész van, ennek a levágása is javít a kódolási hatékonyságon. A keményvonalas videósok, akik az eredeti tartalmat akarják megtartani, amennyire csak lehet, biztos tiltakozni fognak ez ellen, de ha nem tervezed konstant kvantálás használatát, akkor a vágás miatt nyert minőségjavulás jelentősen nagyobb lesz, mint a sarkok levágása miatti információvesztés. Vágás és méretezés Emlékezz rá az előző fejezetből, hogy a végső képméret, amibe kódolsz, 16 többszöröse ajánlott, hogy legyen (mind szélességben, mind magasságban). Ezt vágással, méretezéssel vagy ezek kombinációjával érheted el. Vágásnál van egy pár ökölszabály, amit jó ha betartasz, ha nem akarsz kárt tenni a filmben. A normál YUV formátum 4:2:0, a chroma (szín) információkat almintaként tárolja, pl. a chroma csak fele annyiszor kerül mintázásra minden irányban, mint a luma (intenzítás) információk. Tanulmányozd ezt a diagramot, ahol L jelenti a luma mintázási pontokat és C a chroma-kat! L L L L L L L L C C C C L L L L L L L L L L L L L L L L C C C C L L L L L L L L Amint láthatod, a kép sorai és oszlopai természetszerűleg párokba rendeződnek. Így a vágási eltolásodnak és a méreteidnek páros számoknak kell lenniük. Ha nem, akkor a chroma nem fog rendes sort alkotni a luma-val. Elméletben lehetséges a vágás páratlan eltolással, de ehhez a chroma újramintázása szükséges, ami egy veszteséges művelet és nem is támogatja a vágó szűrő. Továbbá az átlapolt videót a következőképpen mintázzák: Top field Bottom field L L L L L L L L C C C C L L L L L L L L L L L L L L L L C C C C L L L L L L L L L L L L L L L L C C C C L L L L L L L L L L L L L L L L C C C C L L L L L L L L Amint láthatod a minták nem ismétlődnek meg a 4 sor után. Így az átlapolt videóhoz a vágás y-eltolásának és a magasságának 4 többszörösének kell lennie. A natív DVD felbontás 720x480 NTSC-vel és 720x576 PAL-lal, de van egy arányjelző is, ami megmutatja, hogy teljes képernyős (4:3) vagy széles vásznú (16:9). Sok (ha nem az összes) széles képernyős DVD nem szigorúan 16:9-es, vagy 1.85:1-hez vagy 2.35:1-hez (cinescope). Ez azt jelenti, hogy fekete sávok lesznek a videón, amit le kell vágni. Az MPlayer rendelkezik egy crop detection szűrővel, ami megállapítja a levágandó téglalapot (). Futtasd az MPlayert a kapcsolóval és kiírja a vágási beállításokat a határok eltávolításához. A filmet elegendő ideig kell engedned futni ahhoz, hogy legyen teljesen lefedett kép és helyes vágási eredményeket kapj. Ezután teszteld le a kapott értékeket az MPlayerrel, felhasználva a által kiírt parancssort és állíts a téglalapon, ha szükséges. A szűrő segít neked a vágási téglalap filmen való, interaktív módon történő elhelyezésében. Emlékezz, és kövesd a fenti oszthatósági ökölszabályokat, nehogy félreigazítsd a chroma plane-eket. Bizonyos esetekben a méretezés nem kívánatos. A méretezés függőleges irányban nehéz átlapolt videónál és ha meg akarod őrizni az átlapoltságot, tartózkodnod kell a méretezéstől. Ha nem fogsz méretezni, de 16 többszörösét akarod használni képméretként, túl kell vágnod a filmet. Ne vágj kisebbet, mert a fekete szélek nagyon rosszak kódoláskor! Mivel az MPEG-4 16x16-os macroblock-okat használ, meg kell győződnöd róla, hogy a kódolt videó mindegyik dimenziója 16 többszöröse-e, különben rontod a minőséget, különösen alacsony bitrátánál. Ezt megteheted a levágandó terület szélességének és magasságának 16 legközelebbi többszörösére való kerekítésével. Amint az már szerepelt korábban, vágásnál növelni szeretnéd az y-offszetet a régi és az új magasság közötti különbség felével, így a keletkező videó elmozdul a kép középpontjából. A DVD videó mintavételezési módja miatt meg kell győződnöd róla, hogy az offszet páros szám-e. (Valójában íratlan szabály, hogy soha ne használj páratlan értékeket semmilyen paraméternek se, ha vágsz vagy méretezel egy videót.) Ha nem akarsz pár extra pixelt eldobni, akkor a videó méretezését kell megfontolnod inkább. Ezt nézzük meg a következő példánkban. Tulajdonképpen engedélyezheted a szűrőnek, hogy ezt az egészet megcsinálja helyetted, mivel van egy opcionális paramétere, ami alapértelmezésként 16. Szintén figyelned kell a "félfekete" pixelekre a sarkokban. Győződj meg róla, hogy ezeket szintén levágtad, különben olyan biteket pazarolsz el ott, amiket máshoz jobban felhasználhatnál. Miután mindent elmondtunk és kész, valószínűleg olyan videót kapsz, aminek a pixeljei nem éppen 1.85:1 vagy 2.35:1 arányúak, de legalább valami hasonló. Az új képarányt kiszámíthatod kézzel is, de a MEncoder rendelkezik egy kapcsolóval a libavcodechez, amit -nek hívnak, ami megcsinálja ezt neked. Ne méretezd át ezt a videót a pixelek négyszögletesítéséhez, hacsak nem akarod pazarolni a helyet a merevlemezeden. A méretezés történhet lejátszáskor, és a lejátszó az AVI-ban tárolt arányt fogja használni a megfelelő felbontás megállapításához. Sajnos nem minden lejátszó teszi kötelezővé ezt az auto-méretezési információt, ezért lehet, hogy mégis átméretezésre kényszerülsz. Felbontás és bitráta kiválasztása Ha nem konstans kvantálási módban fogsz kódolni, akkor meg kell adnod a bitrátát. A bitráta koncepciója elég egyszerű. A filmed tárolására másodpercenként felhasznált bitek (átlagos) száma. Normális esetben a bitrátát kilobit (1000 bit) per másodpercben mérik. A filmed mérete a lemezen egyenlő a bitráta és a film hosszának szorzatával, plusz egy kis "túlterheléssel" (lásd az AVI konténert például). Az egyéb paraméterek, mint a méretezés, vágás, stb. nem változtatják meg a fájl méretét, amíg nem változtatsz a bitrátán is. A bitráta nem aránylik a felbontáshoz. Ezért mondhatjuk, hogy egy 320x240-es fájl 200 kbit/sec-kel nem lesz ugyan olyan minőségű, mint ugyan az a film 640x480-ban, 800 kbit/sec-kel! Ennek két oka van: Érzékelhető: Jobban észreveszed az MPEG hibáit ha fel vannak nagyítva! A hibák a blokkok (8x8) méretezéséből adódnak. A szemed nem látja meg a hibát 4800 kicsi blokkban olyan könnyen, mint 1200 nagy blokkban (feltételezve, hogy mindkettőt teljes képernyőre nagyítod). Elméleti: Ha egy képet leméretezel, de ugyan akkora méretű (8x8) blokkokat használsz a frekvenciatartomány transzformálásához, több adatot mozgatsz a magasabb frekvenciatartományokba. Egyszerűen fogalmazva, minden pixel több részletet fog tartalmazni, mint előtte. Így habár a leméretezett képed kiterjedésében az információ 1/4-edét tartalmazza csak, mégis az információ nagy részét tartalmazhatja a frekvenciatartományban (feltéve, hogy a magas frekvenciák nincsenek kellőképpen kihasználva az eredeti 640x480-as képen). A régi leírások egy "bit per pixel" megközelítés szerint javasolták a bitráta és a felbontás megválasztását, ez azonban általában nem helyes a fentiek miatt. A legjobb becslésnek az tűnik, ha a bitráta léptéke a felbontás négyzetgyökével arányos, így a 320x240 és 400 kbit/sec összehasonlítható a 640x480 és 800 kbit/sec-kel. Azonban ez még nem lett bizonyítva sem elméleti sem gyakorlati törvénnyel. Továbbá, tekintve, hogy a filmek nagyon változatosak a zajtól, részletességtől, a mozgás szögétől, és a többitől függően, haszontalan általános tanácsokat adni bit per átló hosszára vonatkozóan (a bit per pixel analógiája, a négyzetgyök felhasználásával). Eddig csak a felbontás és a bitráta kiválasztás nehézségeiről beszéltünk. Felbontás kiszámítása Először, ki kell számítanod az elkódolt képarányt: ARc = (Wc x (ARa / PRdvd )) / Hc ahol: Wc és Hc a vágott videó szélessége és a magassága, ARa a megjelenített kép aránya, ami általában 4/3 vagy 16/9, PRdvd a DVD pixel rátája, ami PAL DVD-k esetén 1.25=(720/576) és 1.5=(720/480) NTSC DVD-knél, Ezután, kiszámíthatod az X és Y felbontást, egy bizonyos Tömörítési Minőség (Compression Quality, CQ) faktornak megfelelően: ResY = INT(SQRT( 1000*Bitrate/25/ARc/CQ )/16) * 16 és ResX = INT( ResY * ARc / 16) * 16 Oké, de mi az a CQ? A CQ reprezentálja a kódolás pixelenkénti és képkockánkénti bitszükségletét. Nagy vonalakban minél nagyobb a CQ, annál kisebb a valószínűsége, hogy kódolási hibát fog látni. Bár ha van cél méret a filmedhez (1 vagy 2 CD például), akkor korlátozott a felhasználható bitek száma; ezért szükséges, hogy megfelelő arányt találj a tömörség és a minőség között. A CQ függ mind a bitrátától mind a film felbontásától. Ha növelni akarod a CQ-t, általában leméretezést kell végezned a filmen, mivel a bitráta a cél méret és a film hosszából számítódik, ami konstans. Egy 0,18 alatti CQ általában nagyon kockás képet eredményez, mert nincs elég bit minden egyes macroblokk információinak eltárolásához (az MPEG4, mint sok más codec, csoportokba gyűjti a pixeleket a kép tömörítéséhez; ha nincs elég bit, láthatóvá válik ezen blokkok széle). Ezért ésszerű a CQ-t a 0,20-0,22-es tartományból választani 1 CD-s rip esetén, és 0,26-0,28-ból a 2 CD-snél. Kérlek figyelj rá, hogy a CQ csak egy mutató, mely az elkódolt tartalomtól függ, egy 0,18-as CQ-val jól nézhet ki egy Bergman, szemben az olyan filmekkel, mint például a Mátrix, ami sok gyors-mozgású részt tartalmaz. Másrészt nem éri meg növelni a CQ-t 0,30-nál magasabbra, mert csak pazarolni fogod a biteket észrevehető minőségi nyereség nélkül. Szűrés A MEncoder videó szűrői használatának ismerete alapvető fontosságú a jó kódoláshoz. Az összes videó feldolgozás a szűrőkön keresztül történik -- vágás, méretezés, szín állítás, zajszűrés, élesítés, deinterlacing, telecine, inverz telecine és deblocking, csak hogy néhányat megemlítsünk. A támogatott formátumok sokaságával együtt a MEncoder szűrőinek változatossága a fő előnye a hasonló programokkal szemben. A szűrők láncban töltődnek be a -vf kapcsoló használatával: -vf szuro1=opciok,szuro2=opciok,... A legtöbb szűrő több numerikus opciót vár, kettőspontokkal elválasztva, de igazából a szintaxis szűrőről szűrőre változik, ezért olvasd el a man oldal általad használni kívánt szűrőhöz tartozó részét! A szűrők olyan sorrendben módosítják a videót, ahogy be lettek töltve. Például a következő lánc: -vf crop=688:464:12:4,scale=640:464 először kivágja a 688x464 területű régiót (12,4)-es bal felső sarokkal, majd az eredményt leméretezi 640x464-re. Bizonyos szűrőket a szűrő lánc elején, vagy ahhoz közel kell betölteni, ahhoz, hogy a videó dekódolótól érkező információkat megkapja, azok ne vesszenek el vagy változzanak meg másik szűrő miatt. A legjobb példa erre a (utófeldolgozás, csak ha deblock vagy dering műveleteket hajt végre), az (másik utófeldolgozó az MPEG mellékhatások eltávolítására), a (inverz telecine) és a (a soft telecine hard telecine-re történő konvertálása). Általában olyan kevés szűrést szeretnél, amennyit csak lehet, hogy az eredeti DVD forráshoz hű maradj. A vágás gyakran elkerülhetetlen (amint azt fentebb leírtuk), de ne méretezd a videót. Noha a kicsinyítés néha előnyben részesül a magas kvantálóknál, mi szeretnénk elkerülni mindkét dolgot: emlékezz, hogy mit határoztunk el kezdetben a bitek minőségért történő feláldozásáról. Szintén hagyd békén a gamma, kontraszt, fényerő, stb. beállításokat. Ami jól néz ki a monitorodon nem biztos, hogy másnál is szép lesz. Ezeket a beállításokat lejátszáskor kell elvégezni. Az egyetlen dolog, amit szeretnél, a videó nagyon könnyű zajszűrőn történő áteresztése, mint pl. . Ismételten, ezen bitek jobb felhasználásáról van szó: miért vesztegessük el őket a zaj kódolására, ha ezt a zajt lejátszás közben is hozzá tudod adni? A paramétereinek növelésével még jobb tömörítettséget érhetsz el, de ha túl magasra állítod az értékeket, rontod a kép láthatóságát. A fent javasolt értékek () eléggé konzervatívak; kísérletezz szabadon nagyobb értékekkel és ellenőrizd az eredményeket magad. Interlacing és Telecine Majdnem minden filmet 24 fps-sel fényképeznek. Mivel az NTSC 30000/1001 fps-es, némi átdolgozás szükséges ezen a 24 fps-es videón, hogy a megfelelő NTSC framerátával menjen. Ez az eljárást 3:2 pulldown-nak hívják, de általában csak telecine néven hivatkoznak rá (mivel a pulldownt gyakran használják a telecine eljárás során), ami egyszerűen leírva lelassítja a filmet 24000/1001 fps-re és megismétel minden negyedik képkockát. Ez nem speciális feldolgozás, habár minden PAL DVD esetében megcsinálják, ami 25 fps-sel megy. (Műszaki szempontból a PAL-t lehet telecine-elni, ezt 2:2 pulldown-nak hívják, de ez nem terjedt el a gyakorlatban.) A 24 fps-es filmet egyszerűen 25 fps-sel játszák le. Az eredmény az, hogy a film kissé gyorsabban megy, de ha nem vagy egy földönkívüli, valószínűleg nem fogod észrevenni a különbséget. A legtöbb PAL DVD zajszint-javított audiót tartalmaz, így amikor 25 fps-sel játszák le őket, a hangok jól hangzanak, még akkor is, ha az audió sáv (és ebből adódóan az egész film) az NTSC DVD-kénél 4%-kal lassabb futási idővel megy. Mivel a PAL DVD-ben a videót nem változtatták meg, nem kell aggódnod a frameráta miatt. A forrás 25 fps-es és a rip-ed is 25 fps-es lesz. De ha egy NTSC DVD filmet rippelsz, fordított telecine-t kell alkalmaznod. A 24 fps-sel felvett filmeknél az NTSC DVD-n lévő videó vagy telecine-elt 30000/1001 fps-re vagy pedig progresszív 24000/1001 fps-es és szándék szerint a DVD lejátszó végzi a telecine-t lejátszás közben. Másrészről a TV sorozatok általában csak átlapoltak, nem telecine-ltek. Ez azonban nem ökölszabály: néhány TV sorozat átlapolt (mint a Buffy a Vámpír gyilkos) míg másik a progresszív és az átlapolt keverékei (mint pl. az Angyal vagy a 24). Javasoljuk, hogy olvasd el a mit kezdjünk a telecine-nel és az átlapolással NTSC DVD-ken részt, hogy kezelni tudd a különböző lehetőségeket. Bár ha legtöbbször csak filmeket rippelsz, valószínűleg vagy 24 fps-es progresszív vagy telecine-lt videóval lesz dolgod, ezekben az esetekben használhatod a szűrőt a kapcsolóval. Átlapolt videó elkódolása Ha az általad elkódolni kívánt film átlapolt (NTSC videó vagy PAL videó), el kell döntened, hogy akarsz-e deinterlacing-et vagy sem. A deinterlacing használhatóvá teszi a filmed progresszív scan-es megjelenítőkön, mint pl. a számítógép monitorok vagy a projektorok, van ára is: az 50 vagy 60000/1001-es mezőráta feleződik 25 vagy 30000/1001 képkocka per másodpercre és így a filmedben tárolt információk durván fele elveszik a jelentős mozgást tartalmazó részekben. Így hát ha archiválási okokból jó minőség kell, akkor kerüld el a deinterlace-t. Bármikor deinterlace-lheted a filmet lejátszás közben is, ha progresszív scan-es megjelenítőd van, valamint a jövő lejátszói képesek lesznek teljes mezőrátával deinterlacing-elni, 50 vagy 60000/1001 teljes képkocka per másodpercre interpolálni az átlapolt videóból. Fokozott figyelemmel kell eljárni, ha átlapolt videóval dolgozol: A vágási magasság és y-offszet 4 többszöröse kell, hogy legyen. Bármilyen függőleges átméretezést átlapolt módban kell elvégezni. Az utófeldolgozó és a zajcsökkentő szűrők nem az elvártnak megfelelően működnek, ha nem gondoskodsz róla, hogy egyszerre csak egy mezővel dolgozzanak, különben a nem megfelelő használat miatt sérülhet a videó. Mindezt észben tartva, itt az első példánk: mencoder capture.avi -mc 0 -oac lavc -ovc lavc -lavcopts \ vcodec=mpeg2video:vbitrate=6000:ilmv:ildct:acodec=mp2:abitrate=224 Figyelj az és az kapcsolókra. Megjegyzések az Audió/Videó szinkronizáláshoz A MEncoder audió/videó szinkronizáló algoritmusai azzal a szándékkal lettek megtervezve, hogy képesek legyenek a sérült szinkronú filmek megjavítására. De néhány esetben a képkockáknál szükségtelen kihagyásokat és duplikálásokat valamint kis mértékben A/V deszinkronizációt okozhatnak, ha megfelelő bementük van (természetesen az A/V szinkron dolgok csak akkor érvényesek, ha feldolgozod vagy másolod az audió sávot a videó átkódolása közben, ami nagyon javasolt). Ezért lehet, hogy az alapértelmezett A/V szinkronizációra kell váltanod a opcióval, vagy írd ezt bele a ~/.mplayer/mencoder konfigurációs fájlodba, feltéve, hogy csak hibátlan anyaggal dolgozol (DVD, TV mentés, nagyon jó minőségű MPEG-4 rip, stb.) és nem hibás ASF/RM/MOV fájlokkal. Ha még további különös képkocka kihagyásokat és duplázásokat akarsz elkerülni, használhatod az és kapcsolókat együtt is. Ez megakadályoz mindenféle A/V szinkronizációt és egy az egyben másolja a képkockákat, így nem használhatod olyan szűrőkkel, melyek megjósolhatatlanul hozzáadnak vagy elvesznek képkockákat, vagy ha a bemeneti fájlodnak változó framerátája van! Ezért a használata általában nem javasolt. A MEncoder által támogatott, úgy nevezett "három lépéses" audió kódolás a visszajelzések szerint A/V deszinkronizációt okoz. Ez különösen akkor történik, ha bizonyos szűrőkkel együtt használják, így jelenleg nem javasolt a három lépéses audió mód használata. Ez a képesség csak kompatibilítási okok miatt maradt meg és a haladó felhasználóknak, akik tudják, hogy mikor lehet használni és mikor nem. Ha ezelőtt még soha nem hallottál a három lépéses módról, felejtsd el azt is, hogy megemlítettük! Érkeztek jelentések A/V deszinkronizációról MEncoderrel stdin-ről történő kódolás esetén is. Ne tedd ezt! Mindig használj fájlt vagy CD/DVD/stb. eszközt forrásként. Audió Az audió egy sokkal könnyebben megoldható probléma: ha számít a minőség, akkor egyszerűen hagyd úgy, ahogy van. Még az AC3 5.1 stream-ek is leginkább 448Kbit/s-osak és minden bitet megérnek. Csábító lehet az audió jó minőségű Vorbis-ba történő konvertálása, de az, hogy ma nincs egy A/V receiver-ed az AC3 áteresztéshez, nem jelenti azt, hogy holnap sem lesz. Készíts a jövőben is használható DVD rip-eket az AC3 stream megtartásával. Megtarthatod az AC3 stream-et a kódolás közben a videó stream-be történő közvetlen átmásolással. Vagy ki is szedheted az AC3 stream-et, hogy elkeverd valamilyen konténer formátumba, mint pl. a NUT vagy a Matroska. mplayer forras_fajl.vob -aid 129 -dumpaudio -dumpfile hang.ac3 a 129-es audió sávot kiszedi a sound.ac3 nevű fájlba a source_file.vob-ból (NB: a DVD VOB fájlok általában különböző audió számozást használnak, ami azt jelenti, hogy a 129-es VOB audio sáv a 2. audió sáv a fájlban). De néha tényleg nincs más választásod, mint tovább tömöríteni a hangot így több bit jut a videóra. A legtöbb ember vagy MP3-at vagy Vorbis-t választ az audió tömörítéséhez. Míg az utóbbi nagyon hely-takarékos codec, az MP3-nak jobb a hardveres lejátszók terén a támogatottsága, bár ez a trend változóban van. Ne használd a -ot ha audióval rendelkező fájlt kódolsz, akkor se, ha az audiót később, elkülönítve kódolod és kevered. Bár ideális esetben működik, a opció okozhat némi problémát a parancssori kódolási beállításaidban. Más szavakkal, a zene sáv megléte biztosítja a Too many audio packets in the buffer (Túl sok audió csomag a bufferban) és hasonló üzenetek elkerülését és a megfelelő szinkront. Fel kell dolgoznod a MEncoderrel a hangot. Például az -val átmásolhatod az eredeti hangsávot a kódolás közben vagy átkonvertálhatod "könnyű" 4 kHz-es mono WAV PCM-be a kapcsolóval. Különben bizonyos esetekben olyan videó fájlt fog létrehozni, amiben nem lesz szinkronban az audió. Akkor fordulhat elő ilyen eset, ha a videó kockák száma a forrás fájlban nem egyezik meg az audió keretek teljes hosszával vagy folyamatossági hiba/szakadás miatt hiányzó vagy extra audió keretek vannak a fájlban. A helyes megoldás ezen típusú problémák kezelésére csend beillesztése vagy az audió keretek vágása ezeken a pontokon. Azonban a MPlayer ezt nem tudja megtenni, így ha az AC3-at demuxálod és egy másik alkalmazással kódolod (vagy kimented PCM-be az MPlayerrel), a szeletek hibásan maradnak benne és csak képkocka eldobással/duplázással lehet javítani. Amíg a MEncoder látja az audiót a videó kódolása közben, meg tudja csinálni ezt az eldobást/duplázást (ami általában rendben van, mert teljesen sötét/jelentetváltásos helyeken történik), de ha a MEncoder nem látja az audiót, csak feldolgoz minden képkockát úgy ahogy van és nem fog illeszkedni a végső audió folyamhoz ha például összeilleszted az audió és a videó sávodat egy Matroska fájlba. Mindenek előtt át kell konvertálnod a DVD hangját WAV fájlba, hogy az audió codec használhassa bemenetként. Például: mplayer forras_fajl.vob -ao pcm:file=cel_hang.wav -vc dummy -aid 1 -vo null ki fogja szedni a második audió sávot a source_file.vob fájlból a destination_sound.wav fájlba. Kódolás előtt valószínűleg normalizálni akarod a hangot, mivel a DVD audió sávjait legtöbbször alacsony hangerővel rögzítik. Használhatod a normalize eszközt, ami megtalálható a legtöbb disztribúcióban. Ha Windows-t használsz, egy eszköz, mint pl. a BeSweet megcsinálja ezt neked. Vagy Vorbis-ba vagy MP3-ba kódolsz. Például: oggenc -q1 cel_hang.wav elkódolja a destination_sound.wav-ot az 1-es kódolási minsőséggel, ami nagyjából megfelel 80Kb/s-nak és annak a minimum minőségnek, amit legalább használnod kell, ha érdekel a minőség. Kérlek jegyezd meg, hogy a MEncoder jelenleg nem tud Ogg Vorbis sávokat belekeverni a kimeneti fájlba, mert csak AVI és MPEG konténereket támogat kimenetként és mindkettőnél audió/videó lejátszási szinkronizációs problémákat okozhat néhány lejátszóval, ha az AVI fájl VBR-es audió stream-et tartalmaz, mint pl. a Vorbis. De ne aggódj, ez a dokumentáció megmutatja, hogy hogy tudod ezt megcsinálni egyéb programokkal. Keverés Most, hogy elkódoltad a videódat, valószínűleg szeretnéd elkeverni egy vagy több audió sávval együtt egy film konténerbe, mint pl. az AVI, MPEG, Matroska vagy a NUT. A MEncoder jelenleg csak MPEG és AVI konténer formátumokba tud natív audió és videó kimenetet készíteni. Például: mencoder -oac copy -ovc copy -o kimenet_film.avi -audiofile bemenet_audio.mp2 bemenet_video.avi Ez a bemenet_video.avi videó fájlból és a bemenet_audio.mp2 audió fájlból elkészíti a kimenet_film.avi fájlt. Ez a parancs működik MPEG-1 layer I, II és III (ismertebb nevén MP3) audióval, WAV és egy pár más audió formátummal. A MEncoderben kísérleti jelleggel van libavformat támogatás, ami az FFmpeg projektből egy függvénykönyvtár, ami számos konténer keverését és demux-álását támogatja. Például: mencoder -oac copy -ovc copy -o kimenet_film.asf -audiofile bemenet_audio.mp2 bemenet_video.avi -of lavf -lavfopts format=asf Ez ugyan azt csinálja, mint az előbbi példa, de a kimeneti konténer ASF lesz. Kérlek figyelj, hogy ez a támogatás még nagyon kísérleti (de minden nap egyre jobb lesz) és csak akkor működik, ha az MPlayert a libavformat támogatás bekapcsolásával fordítottad (ami azt jelenti, hogy az előre csomagolt binárisok a legtöbb esetben nem fognak működni). A keverés és az A/V szinkron megbízhatóságának növelése Néhány súlyos A/V szinkron problémát tapasztalhatsz, ha a videódat valamilyen audió sávval akarod összekeverni, mégpedig azt, hogy akár hogyan állítod az audió késleltetést, soha nem lesz megfelelő a szinkron. Ez akkor történhet meg, ha olyan videó szűrőt használsz, ami eldob vagy megdupláz képkockákat, mint pl. az inverz telecine szűrők. Javasolt a videű szűrő hozzáillesztése a szűrő lánc végéhez ezen problémák elkerülése érdekében. A nélkül ha a MEncoder meg akar duplázni egy képkockát, a keverőre bízza a jelölés konténerbe helyezését, hogy az utolsó képkocka még egyszer megjelenjen a szinkron megtartása végett, aktuális képkocka írása nélkül. A -pal a MEncoder ehelyett egyszerűen csak újra átküldi a szűrő láncon az utolsó megjelenített képkockát. Ez azt jelenti, hogy a kódoló pontosan ugyan azt a képkockát kapja meg kétszer és tömöríti be. Ez kicsit nagyobb fájlt eredményez, de nem okoz problémát demuxálásnál vagy másik konténer formátumba történő újrakeverésnél. Nincs más választásod, mint a használata az olyan konténer formátumokkal, amelyek nincsenek szoros összefüggésben a MEncoderrel. Ezek pl. azok, amelyeket a libavformat-on keresztül támogat, ami nem támogatja a képkocka duplázást konténer szinten. Az AVI konténer korlátai Habár a legszélesebb körben támogatott konténer formátum az MPEG-1 után, az AVI-nak is van néhány nagy hátránya. Talán a legnyilvánvalóbb a túlterhelés. Az AVi fájl minden egyes chunk-ja 24 bájtot pazarol a fejlécekre és az index-re. Ez egy kicsit több mint 5 MB óránként vagy 1-2,5% plusz egy 700 MB-os filmnél. Ez nem tűnik soknak, de eldöntheti, hogy 700 kbit/sec-os videót tudsz csak használni vagy 714 kbit/sec-osat, ahol minden bit a minőségre megy. Ezen hatalmas hátrány mellett az AVI-nak a következő fő korlátai vannak: Csak fix-fps-ű tartalmat tud tárolni. Ez különleges korlátozás, ha az eredeti anyag, amit el akarsz kódolni, kevert tartalom, például NTSC videó és film anyag keveréke. Már vannak olyan hack-ek, amivel kevert framerátás tartalmat lehetne AVI-ba tenni, de ötszörös vagy még nagyobb mértékben növelik a (már amúgy is nagy) túlterhelést, így nem praktikusak. Az AVI fájlokban az audiónak vagy konstans-bitrátásnak (CBR) vagy konstans-képkocka méretűnek (pl. minden képkocka ugyan annyi számú mintát dekódol) kell lennie. Sajnos a leghatékonyabb codec, a Vorbis, egyik kívánalomnak sem felel meg. Ezért ha AVI-ban tárolod a filmjeidet, egy kevésbé hatékony codec-et kell használnod, mint pl. az MP3 vagy az AC3. A fentiek miatt a MEncoder jelenleg nem támogatja a változó-fps-es kimenetet vagy a Vorbis kódolást. Így ezeket nem korlátozásként fogod fel, ha a MEncoder az egyetlen eszköz, mellyel kódolsz. Azonban lehetséges a MEncodert csak a videó kódolására használni és valamilyen egyéb eszközzel elkódolni az audiót majd összekeverni őket egy konténer formátumba. Keverés a Matroska konténerbe A Matroska szabad, nyílt szabványú konténer formátum, melynek célja, hogy rengeteg továbbfejlesztett képességet biztosítson, amit a régebbi konténerek, mint pl. az AVI nem tud kezelni. például a Matroska támogatja a változó bitrátás audió tartalmat (VBR), változó framerátát (VFR), fejezeteket, fájl csatolásokat, hiba kereső kódot (EDC) és a modern A/V codec-eket, mint az "Advanced Audio Coding" (AAC), "Vorbis" vagy "MPEG-4 AVC" (H.264), szemben az AVI-val, amelyik egyiket sem. A Matroska fájlok készítéséhez szükséges eszközöket együtt mkvtoolnix-nek hívják és elérhetőek a legtöbb Unix platformon, akárcsak Windowson. Mivel a Matroska nyílt szabványú, találhatsz más eszközöket is, amik jobban megfelelnek neked, de mivel az mkvtoolnix a leggyakrabban használt, és maga a Matroska csapat támogatja, csak ennek a használatát mutatjuk be. Talán a legegyszerűbb módszer, hogy elindulj a Matroska-val, az MMG használata, az mkvtoolnix-szel szállított grafiksu frontend és kövesd a mkvmerge GUI (mmg) leírást. A parancssor segítségével is összekverheted az audió és videó fájlokat: mkvmerge -o kimenet.mkv bemenet_video.avi bemenet_audio1.mp3 bemenet_audio2.ac3 Ez a bemenet_video.avi fájlt és a két audió fájlt, a bemenet_audio1.mp3-at és a bemenet_audio2.ac3-at összefűzi a kimenet.mkv Matroska fájlba. A Matroska, mint ahogy azt már megemlítettem, ennél sokkal többre képes, mint pl. több audió sáv használatára (beleértve az audió/videó szinkronizáció finom-hangolását), fejezetek, feliratok, vágás, stb... Kérlek olvasd el ezen alkalmazások dokumentációit a részletekért. Mit kezdjünk a telecine-nel és az átlapolással NTSC DVD-ken Bevezetés Mi az a telecine? Gondolom azért kerested meg ezt a részt, mert nem sok mindent értesz abból, ami ebben a dokumentumban le van írva: http://www.divx.com/support/guides/guide.php?gid=10 Ez az URL egy érthető és meglehetősen átfogó leírás arról, hogy mi is az a telecine. Megjegyzés a számokhoz. Sok dokumentáció, beleértve a fent belinkeltet is, az NTSC videó mező per másodperc értékét 59.94-ként határozza meg, és a megfelelő képkocka per másodperc értéket 29.97-nek (telecine-s és átlapolt) és 23.976-nak írja (progresszív). Az egyszerűség kedvéért sok dokumentáció még ezeket a számokat is lekerekíti 60-ra, 30-ra és 24-re. Pontosan fogalmazva az összes szám csak közelítés. A fekete-fehér NTSC videó pontosan 60 mező per másodperces volt, de később 60000/1001-et választottak, hogy a szín adatokat hozzáigazítsák, de kompatibilisek maradjanak a kortárs fekete-fehér televíziókkal. A digitális NTSC videó (mint ami a DVD-n van) is 60000/1001 mező per másodperces. Ebből származik, hogy az átlapolt és telecine-lt videó 30000/1001 képkocka per másodperces; a progresszív videó 24000/1001 képkocka per másodperces. A MEncoder dokumentációjának régebbi változatai és számos archivált levelezési listára küldött levél az 59.94-re, 29.97-re és a 23.976-ra hivatkozik. Az összes MEncoder dokumentáció frissítve lett a tört számokra és neked is ajánlatos ezeket használni. helytelen. használandó helyette. Hogyan használják a telecine-t. Az összes videónak, amit NTSC televízión szándékoznak megjeleníteni, 60000/1001 mező per másodperc sebességűnek kell lennie. A TV-nek készített filmeket és show-kat gyakran direkt 60000/1001 mező per másodperces sebességgel fényképezik, de a mozifilmek nagy része 24 vagy 24000/1001 képkocka per másodperccel készül. Amikor a mozis film DVD-jét készítik, a videót egy telecine-nek nevezett eljárás keretében televíziós formátumra konvertálják. Egy DVD-n a videót tulajdonképpen soha sem 60000/1001 mező per másodperccel tárolják. Abban a videóban, ami eredetileg 60000/1001-es volt, egy pár mező alkot egy képkockát, 30000/1001 képkocka per másodperces sebességet eredményezve. A hardveres DVD lejátszók ezután beolvasnak egy, a videó folyamban benne lévő jelzőt, hogy megállapítsák, hogy a páros vagy páratlan sorszámú sorok alkotják-e az első mezőt. Általában a 24000/1001 képkocka per másodperces tartalom változatlan marad, ha DVD-re kódolják és a DVD lejátszónak kell telecine-t végezni menet közben. De néha a videót a DVD-re mentés előtt telecine-lik, akkor is, ha eredetileg 24000/1001 képkocka per másodperces volt, így 60000/1001 mező per másodperces lesz, és a lemezen 30000/1001 képkocka per másodpercesként tárolódik. Ha megnézed az egyes képkockákat az 60000/1001 mező per másodperces videóban, telecine-lt vagy sem, az átlapolás tisztán látható bármilyen mozgásnál, mert az egyik mező (mondjuk a páros sorszámú sorok) időben 1/(60000/1001) másodperccel későbbi történést reprezentál, mint a másik. Átlapolt videó számítógépen történő lejátszáskor rondán néz ki, mert egyrészt a monitornak nagyobb a felbontása, másrészt mert a videót kockáról kockára mutatja meg, mezőről mezőre történő lejátszás helyett. Megjegyzések: Ez a rész csak NTSC DVD-re vonatkozik, nem a PAL-ra. A MEncoder példa sorok a dokumentumban nem hétköznapi felhasználásra lettek írva. Csak a legalapvetőbb dolgokat mutatják, ami a megfelelő kategóriába tartozó videók kódolásához szükséges. A jó DVD rip-ek készítése vagy a libavcodec finomhangolása a maximális minőség eléréséhez nem tartozik ezen dokumentum célkitűzései közé. Sok megjegyzés vonatkozik erre a leírásra, melyek így vannak jelölve: [1] Hogyan állapítható meg egy videó típusa Progresszív A progresszív videót eredetileg 24000/1001 fps-sel rögzítették és változtatás nélkül tárolják a DVD-n. Ha egy progressive DVD-t az MPlayerrel játszasz le, az MPlayer a következő sort fogja kiírni, amint a film lejátszása megkezdődik: demux_mpg: 24000/1001 fps progressive NTSC content detected, switching framerate. magyarul: demux_mpg: 24000/1001 fps progresszív NTSC formátumot találtam, frameráta váltás. Ettől a ponttól kezdve a demux_mpg soha sem mondhatja azt, hogy "30000/1001 fps NTSC formátumot" talált. Ha progresszív videót nézel, soha nem láthatod meg az átlapolást. De vigyázz, néha pár telecine-s bit belekeveredik oda, ahol nem számítasz rá. Én DVD-n lévő TV műsoroknál láttam egy másodpercnyi telecine-t minden jelenet váltáskor vagy véletlen helyeken történő belenézéskor. Egyszer láttam olyan DVD-t is, aminek az első fele progresszív volt, a második fele pedig telecine-s. Ha tényleg biztosra akarsz menni, átvizsgálhatod az egész filmet: mplayer dvd://1 -nosound -vo null -benchmark A kapcsoló határása az MPlayer olyan gyorsan játsza le a filmet, amennyire csak lehetséges; a hardveredtől függően sokáig is eltarthat. Minden esetben, ha a demux_mpg frameráta váltást észlel, a fenti sor azonnal megmutatja neked a váltás idejét. Néha a progresszív videóra "soft-telecine"-ként hivatkoznak, mert a DVD lejátszónak kell ezt telecine-elnie. Telecine-lt A telecine-lt videót eredetileg 24000/1001 fps-sel vették fel, de telecine-lve lett a DVD-re írás előtt. Az MPlayer nem ír semmilyen frameráta változást, ha telecine-lt videót játszik le. Egy telecine-lt videó nézésekor átlapolási hibákat láthatsz, amik miatt "villoghat" a kép: ismétlődően megjelennek majd eltűnnek. Ezt jobban megfigyelheted így: mplayer dvd://1 Menj egy mozgást ábrázoló részhez. Használd a . gombot az egy képkockával történő előreléptetéshez. Nézd meg az átlapoltnak látszó és a progresszívnak látszó képkockák mintáját. Ha a minta, amit látsz PPPII, PPPII, PPPII,... akkor a videó telecine-lt. Ha valami más mintát látsz, akkor a videót lehet, hogy egy másik, nem szabványos módszerrel telecine-lték; a MEncoder nem tudja veszteségmentesen átkonvertálni a nem-sabványos telecine-t progresszívba. Ha egyáltalán nem látsz semmilyen mintát, akkor valószínűleg átlapolt. Néha a DVD-ken lévő telecine-lt videót "hard-telecine"-nak is hívják. Mivel a hard-telecine már 60000/1001 mező per másodperces, a DVD lejátszó mindenféle manipulálás nélkül játsza le a videót. A másik módszer a telecine-lt forrás felismerésére a forrás megtekintése a és kapcsolók parancssorhoz történő hozzáadásával. Így megnézheted, hogy a hogyan illeszkedik a képkockákhoz. Ha a forrás telecine-s, a konzolon egy 3:2-es mintát kell látnod, melyben 0+.1.+2 és 0++1 váltakozik. Ennek a technikának megvan az az előnye, hogy nem kell a forrást nézned az azonosításhoz, ami akkor jó, ha automatizálni szeretnéd a kódolási folyamatot vagy távolról, lassú kapcsolaton keresztül szeretnéd megcsinálni. Átlapolt Az átlapolt videót eredetileg 60000/1001 mező per másodperc sebességgel filmezték és 30000/1001 képkocka per másodperccel került fel a DVD-re. Az átlapolási effektus (gyakran "combing"-nak hívják) a mező párok képkockává történő egyesítésének eredménye. Minden mezőnek 1/(60000/1001) másodpercnyire kellene lennie egymástól, megjelenítésnél a különbség szemmel látható. Akár csak a telecine-s videóknál, az MPlayernek a nem kell semmiféle frameráta változásról értesítenie átlapolt videók lejátszásakor. Ha egy átlapolt videót közelebbről megnézel képkocka-léptetéssel a . gombot nyomogatva, megláthatod, hogy minden egyes képkocka átlapolt. Kevert progresszív és telecine Az összes "kevert progresszív és telecine" videót eredetileg 24000/1001 képkocka per másodperccel rögzítették, de egyes részei utólag telecine-lve lettek. Ha az MPlayer ilyen videót játszik le, (sokszor ismétlődően) oda-vissza vált "30000/1001 fps NTSC" és "24000/1001 fps progresszív NTSC" között. Figyeld az MPlayer kimenetének alját, ott megláthatod az üzeneteket. Nézd meg a "30000/1001 fps NTSC" részeket, és meggyőződhetsz róla, hogy telecine-ltek, nem csak átlapoltak. Kevert progresszív és átlapolt "Kevert progresszív és átlapolt" tartalomnál a progresszív és az átlapolt videót összeillesztették. Ez a kategória ugyan úgy viselkedik, mint a "kevert progresszív és telecine", egészen addig, amíg meg nem vizsgálod a 30000/1001 fps-es részeket és észre nem veszed, hogy nincs bennük telecine minta. Hogyan lehet elkódolni ezen kategóriákat Ahogy említettem az elején, például a MEncoder alábbi parancssorai nem igazán használhatóak; csak demonstrálják a minimum paramétereket az egyes kategóriák megfelelő kódolásához. Progresszív A progresszív videóhoz nem kell semmilyen különleges szűrés. Az egyetlen paraméterm, amit biztosan használnod kell, az a . Egyébként a MEncoder 30000/1001 fps-sel és duplikált képkockákkal próbál kódolni. mencoder dvd://1 -oac copy -ovc lavc -ofps 24000/1001 Gyakran az az eset áll fenn, hogy a videó progresszívnek tűnik, de valójában nagyon rövid telecine-s részek vannak belekeverve. Ha nem vagy biztos a dolgodban, a legbiztonságosabb, ha kevert progresszív és telecine-lt videóként kezeled. A teljesítményvesztés kicsi [3]. Telecine-lt A telecine visszafordítható, hogy megkapd az eredeti 24000/1001-es tartalmat, egy inverz-telecine-nek nevezett eljárással. Az MPlayer számos szűrővel rendelkezik ennek az elvégzéséhez; a legjobb szűrő a le van írva a kevert progresszív és telecine részben. Átlapolt A legtöbb gyakorlati esetben nem lehetséges a teljes progresszív videó visszanyerése az átlapolt tartalomból. Az egyetlen út ehhez a függőleges felbontás felének elvesztése nélkül a frameráta megduplázása és "megtippelni", hogy mi kellene minden egyes mező megfelelő sorainak felépítéséhez (ennek vannak hátrányai - lásd a 3. módszert). Kódold el a videót átlapolt formában. Normális esetben az átlapolás eléggé odavág a kódoló tömörítési képességeinek, de a libavcodecnek van két paramétere speciálisan az átlapolt videó tárolásának egy kicsit jobb kezeléséhez: és . Az használata is javasolt [2] , mert ez a makroblokkokat nem-átlapoltként fogja elkódolni azokon a helyeken, ahol nincs mozgás. Ügyelj rá, hogy itt a NEM kell. mencoder dvd://1 -oac copy -ovc lavc -lavcopts ildct:ilme:mbd=2 Használj deinterlacing szűrőt a kódolás előtt. Számos közül választhatsz, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Lásd az kimenetét, hogy megtudd, mit használhatsz (grep-pelj a "deint"-re), és keress az MPlayer levelezési listáin a sok beszélgetés között, ami a különböző szűrőkről szól. A frameráta itt sem változik, így nem kell . A deinterlacing-et a vágás után [1] és a méretezés előtt kell elvégezni. mencoder dvd://1 -oac copy -vf pp=lb -ovc lavc Sajnos ez a kapcsoló hibás a MEncoderben; talán a MEncoder G2-vel működni fog, de itt most még nem. Belefuthatsz fagyásokba. Egyébként a célja az lenne, hogy teljes képkockát készít mindegyik mezőből, ami miatt a frameráta 60000/1001 lesz. Ennek a megközelítésnek az az előnye, hogy soha nincs adatvesztés; habár mivel minden egyes kocka csak egy mezőből keletkezik, a hiányzó sorokat valahogy interpolálni kell. Igazából nincs jó módszer a hiányzó adat összegyűjtésére és így az eredmény kicsit úgy fog kinézni, mint amikor valamilyen deinterlacing szűrőt használsz. A hiányzó sorok generálása egyéb dolgokat idéz elő, egyszerűen mivel az adat mennyisége megduplázódik. Így, nagyobb kódolási bitráták szükségesek a minőség megtartásához, és nagyobb CPU teljesítmény mind a kódoláshoz, mind a dekódoláshoz. A tfield-eknek számos különböző opciójuk van az egyes képkockákban hiányzó sorok előállításához. Ha ezt a módszert használod, akkor nézd meg a manual-t és válassz, hogy melyik opcióval néz ki legjobban az anyagod. Figyelj rá, hogy ha -eket használsz, mind a -nek, mind a -nek az eredeti forrásod framerátájának kétszeresét kell megadnod. mencoder dvd://1 -oac copy -vf tfields=2 -ovc lavc -fps 60000/1001 -ofps 60000/1001 Ha drasztikus downscaling-et tervezel, kiszedhetsz és elkódolhatsz egy mezőt is a kettő helyett. Természetesen így elveszíted a függőleges felbontás felét, de ha downscaling-et tervezel legfeljebb az eredeti 1/2-ével, a veszteség nem számottevő. Az eredmény egy progresszív 30000/1001 képkocka per másodperces fájl lesz. Az helyes eljárás a használata, majd vágás [1] és megfelelő méretezés. Emlékezz, hogy be kell állítanod a méretarányt a felezett függőleges felbontásnak megfelelően. mencoder dvd://1 -oac copy -vf field=0 -ovc lavc Kevert progresszív és telecine Ahhoz, hogy egy kevert, progresszív és telecine-s videót teljesen progresszív videóvá konvertálj, a telecine-lt részeket inverz-telecine-elni kell. Ez háromféle képpen végezhető el, mint ahogy az lejjebb látható. Figyelj rá, hogy mindig az inverse-telecine legyen meg bármilyen átméretezés előtt; hacsak nem vagy teljesen biztos a dolgodban, és az inverse-telecine legyen a vágás előtt is [1]. A kell ide, mert a kimeneti videó 24000/1001 képkocka per másodperc sebességű lesz. A a telecine-s részek inverz-telecine-léséhez lett tervezve úgy, hogy a progresszív adatokat érintetlenül hagyja. A helyes működéshez a -ot a szűrőnek kell követnie, különben a MEncoder összeomlik. Ennek ellenére a a legtisztább és legjobb módszer mind a telecine-s, mind a "kevert progresszív és telecine-s" videók elkódolásához. mencoder dvd://1 -oac copy -vf pullup,softskip -ovc lavc -ofps 24000/1001 A másik módszer, a telecine-s részek inverz-telecine-lése helyett a nem-telecine-s részek telecine-lése majd a teljes videó inverz-telecine-lése. Zavarosan hangzik? A softpulldown egy olyan szűrő, ami végigmegy a videón és a teljes fájlt telecine-li. Ha a softpulldown-t vagy vagy követi, a végső eredmény teljesen progresszív lesz. A kapcsolót meg kell adni. mencoder dvd://1 -oac copy -vf softpulldown,ivtc=1 -ovc lavc -ofps 24000/1001 Én magam nem használtam a -et, de álljon itt D Richard Felker III hozzászólása:
Rendben, de IMO inkább deinterlace-t próbálj a túl gyakori inverz telecine helyett (inkább settop DVD lejátszók & progresszív TV-k) ami csúnya vibrálást és egyéb jelenségeket okoz. Ha használni akarod, el kell töltened egy kis időt az opciók próbálgatásával és az eredmény megfigyelésével, hogy biztos légy benne, nem rontja el az egészet.
 Kevert progresszív és átlapolt Két módon kezelheted ezt a kategóriát, mindkettő kompromisszum. Az időtartam/hely alapján kell döntened. Kezeld úgy, mintha progresszív lenne. Az átlapolt részek átlapoltnak látszanak és néhány átlapolt mezőt el kell dobni, ami egyenletlen ugrásokat eredményez. Használhatsz utófeldolgozó szűrőt, ha akarsz, de ez kissé rontja a progresszív részeket. Ez az opció használhatatlan akkor, ha a videót egy átlapolt eszközön akarod megjeleníteni (TV kártyával például). Ha átlapolt képkockáid vannak 24000/1001 képkocka per másodperces videóban, telecine-lve lesznek a progresszív képkockákkal együtt. Az átlapolt "képkockák" fele három mező hosszon lesz látható (3/(60000/1001) másodperc), ami kattanó "visszaugrás az időben" egy olyan effektus, ami nagyon rosszul néz ki. Ha mégis kísérletezel ezzel, használnod kell egy deinterlacing szűrőt, mint pl. az vagy az . Rossz ötlet a progresszív megjelenítéshez is. Eldobja az egymást követő átlapolt mezőpárokat, megszakítva ezzel a folyamatosságot, ami sokkal szembetűnőbb, mint a második módszer, ami néhány progresszív képkockát duplán mutat. A 30000/1001 képkocka per másodperces átlapolt videó amúgy is egy kicsit fodrozódó mert igazából 60000/1001 mező per másodperc sebességgel kellene megjeleníteni, így a duplikált képkockák nem látszanak annyira. Mindkét esetben érdemes megnézni a tartalmat és eldönteni, hogy hogyan szeretnéd megjeleníteni. Ha a videó 90%-ban progresszív és soha nem akarod TV-n lejátszani, akkor a progresszív megközelítést fogod előnyben részesíteni. Ha csak félig progresszív, akkor valószínűleg átlapoltként akarod elkódolni az egészet. Kezeld teljesen átlapoltként. A progresszív részekben néhány képkockát meg kell duplázni, ami egyenlőtlen ugrásokat eredményez. De hangsúlyozom, a deinterlacing szűrők rontják a progresszív részeket. Lábjegyzet A vágásról: A videó adatot a DVD-ken egy úgynevezett YUV 4:2:0 formátumban tárolják. A YUV videóban a luma ("fényerő") és a chroma ("szín") külön tárolódik. Mivel az emberi szem valamivel érzéketlenebb a színre, mint a fényerőre, a YUV 4:2:0 képen csak egy chroma pixel jut minden négy luma pixelre. Egy progresszív képen minden négy luma pixel által alkotott négyzetben (kettő mindkét oldalon) egy közös chroma pixel van. A progresszív YUV 4:2:0-t le kell vágnod páros felbontásúra és páros offszetet kell használnod. Például a jó de a nem. Ha átlapolt YUV 4:2:0-lal van dolgod, a szituáció egy kicsit bonyolódik. Ahelyett, hogy az egy képkockában lévő mind a négy luma pixel osztozna egy chroma pixelen, a mezőben lévő négy luma osztozik egy chroma pixelen. Ha a mezők át vannak lapolva egy képkocka felépítéséhez, minden egyes scanline egy pixel magas. Nos, ahelyett, hogy a négy luma pixel egy négyszögben lenne, két pixel van egymás mellett, a másik kettő két scanline-nal lejjebb van egymás mellett. A két luma pixel a közbeeső scanline-on a másik mezőből van és így egy másik chroma pixel tartozik hozzájuk és két darab, két scanline távolságra lévő luma pixel. Mindezen keverés teszi szükségessé azt, hogy a függőleges vágási dimenzióknak és az offszeteknek néggyel oszthatóaknak kell lenniük. A vízszintes maradhat páros. A telecine-lt videóknál javaslom, hogy a vágást az inverz telecine után ejtsd meg. Ha a videó már progresszív, csak páros számokkal el kell vágnod. Ha ki akarod használni azt a sebességnövekedést, amit a vágás rejteget magában, akkor függőlegesen négy többszörösével kell vágnod, különben az inverz-telecine szűrő nem kap megfelelő adatokat. Az átlapolt (nem telecine-lt) videónál függőlegesen mindig négy többszörösével kell vágnod, hacsak nem használod a -et a vágás előtt. A kódolási paraméterekről és a minőségről: Csak mert itt javasoltam az -t, nem jelenti azt, hogy máshol ne lehetne használni. A -lel együtt az egyike a két libavcodec kapcsolóknak, amik legjobban növelik a minőséget és igazából mindig ajánlott ezt a kettőt használni, kivéve ha tilos a kódolási sebesség rontása (pl. valós idejű kódolás). Még számos egyéb opciója van a libavcodec-nek, ami növeli a kódolás minőségét (és csökkenti a kódolás sebességét) de az már túlmutat ezen dokumentum célkitűzésein. A pullup teljesítményéről: Bátran használhatod a -ot (a pel együtt) a progresszív videókon és ez általában jó ötlet, hacsak a forrás nem egyértelműen teljesen progresszív. A teljesítményveszteség kicsi az esetek többségében. Nagyon ritka kódolási esetekben a a MEncoder 50%-os lassulását okozhatja. A zenefeldolgozás hozzáadása és a fejlett háttérbe szorítja ezt a különbséget, a miatti teljesítményromlást 2%-ra csökkentve. Kódolás a <systemitem class="library">libavcodec</systemitem> codec családdal A libavcodec számos érdekes videó és audió formátumba történő egyszerű kódolást biztosít. A következő codec-ekbe kódolhatsz (többé-kevésbé friss lista): A <systemitem class="library">libavcodec</systemitem> videó codec-jei Videó codec neveLeírás mjpeg Motion JPEG ljpeg veszteségmentes JPEG h261 H.261 h263 H.263 h263p H.263+ mpeg4 ISO szabvány MPEG-4 (DivX 5, XviD kompatibilis) msmpeg4 Szabvány előtti MPEG-4 variáns az MS-től, v3 (AKA DivX3) msmpeg4v2 Szabvány előtti MPEG-4 az MS-től, v2 (régi ASF fájlokban használják) wmv1 Windows Media Video, 1-es verzió (AKA WMV7) wmv2 Windows Media Video, 2-es verzió (AKA WMV8) rv10 egy régi RealVideo codec mpeg1video MPEG-1 videó mpeg2video MPEG-2 videó huffyuv veszteségmentes tömörítés asv1 ASUS Video v1 asv2 ASUS Video v2 ffv1 az FFmpeg veszteségmentes videó codec-je flv Flash Videókban használt Sorenson H.263 dvvideo Sony Digital Video snow az FFmpeg kísérleti wavelet-alapú codecja Az első oszlop a codec neveket tartalmazza, amit a vcodec opció után kell megadni, például: Egy példa, MJPEG tömörítéssel: mencoder dvd://2 -o title2.avi -ovc lavc -lavcopts vcodec=mjpeg -oac copy A <systemitem class="library">libavcodec</systemitem> audió codec-jei Audió codec neveLeírás mp2 MPEG Layer 2 ac3 AC3, AKA Dolby Digital adpcm_ima_wav IMA adaptív PCM (4 bit mintánként, 4:1-es tömörítés) sonic kísérleti veszteséges/veszteségmentes codec Az első oszlop a codec neveket tartalmazza, amit az acodec opció után kell megadni, például: Egy példa, AC3 tömörítéssel: mencoder dvd://2 -o title2.avi -oac lavc -lavcopts acodec=ac3 -ovc copy Ellentétben a libavcodec videó codec-jeivel, az audió codec-jei nem használnak el annyi bit-et, amennyit szánsz nekik, mivel hiányzik belőlük némi minimális pszichoakusztikus modell (ha van egyáltalán), ami a legtöbb egyéb codec implementációban benne van. Azonban vedd figyelembe, hogy ezek az audió codec-ek nagyon gyorsak és azonnal használhatóak bárhol, ahol a MEncodert a libavcodec-kel együtt fordították le (ami a legtöbb esetben így van), és nem függ külső függvénykönyvtáraktól. A libavcodec kódolási opciói Ideális esetben szeretnéd, ha csak azt kellene mondani a kódolónak, hogy váltson "jobb minőségre" és kész. Ez szép is lenne, de sajnos nehezen megvalósítható, mert a különböző kódolási opciók különböző minőséget eredményeznek, mely függ a forrás anyagtól is. Ez azért van, mert a tömörítés függ a szóbanforgó videó vizuális tulajdonságaitól. Például az anime és az élő felvétel két nagyon különböző anyag és így különböző opciókat követelnek meg az optimális kódoláshoz. A jó hír, hogy néhány opciót soha sem lehet elhagyni, mint például az , és . Olvass tovább a gyakori kódolási opciók leírásához. Állítható opciók: vmax_b_frames: 1 vagy 2 a jó, a filmtől függően. Figyelj rá, hogy úgy kell kódolnod, hogy DivX5-tel dekódolható legyen az eredmény, aktiválnod kell a zárt GOP támogatást a libavcodec opciójával, de ki kell kapcsolnod a jelenet detektálást, ami nem túl jó ötlet, mivel rontja a kódolási hatékonyságot egy kicsit. vb_strategy=1: segít a gyors mozgású jeleneteknél. Néhány videónál a vmax_b_frames rontja a minőséget, de a vmax_b_frames=2 a vb_strategy=1-gyel együtt segít. dia: mozgás kereső tartomány. A nagyobb a jobb és a lassabb. Negatív értékek teljesen más skálát adnak. A jó értékek -1 a gyors kódoláshoz vagy 2-4 a lassabbhoz. predia: mozgás kereső előre-lépés. Nem olyan fontos, mint a dia. Jó értékek 1-től (alapértelmezett) 4-ig. preme=2 kell hozzá, hogy igazán hasznos legyen. cmp, subcmp, precmp: Összehasonlító funkciók a mozgás becsléshez. Kísérletezz a 0 (alapértelmezett), 2 (hadamard), 3 (dct) és 6 (ráta torzítás) értékekkel! 0 a leggyorsabb és és elegendő a precmp-hez. A cmp-hez és subcmp-hez 2 jó, ha anime és 3 ha élő akció. A 6 vagy jobb vagy nem, de mindenképpen lassabb. last_pred: Az előző képkockából megjósolandó mozgások száma. 1-3 vagy hasonló segít egy kis sebességcsökkenés árán. A magasabb értékek lassúak, de igazi hasznuk nincs. cbp, mv0: A makroblokkok kiválasztását irányítja. Egy kis sebességcsökkenés egy kis minőségjavulásért. qprd: adaptív kvantálás, mely a makroblokk komplexitásán alapul. Vagy segít vagy nem, a videó és egyéb opciók függvényében. Ennek lehetnek mellékhatásai, hacsak nem állítod be a vqmax-ot valami ésszerűen alacsony értékre (a 6 jó, talán minimum 4); a vqmin=1 is segíthet. qns: nagyon lassú, különösen ha a qprd-vel kombinálod. Ezen opció hatására a kódoló minimalizálja a zajt tömörítési mellékhatásokkal, ahelyett, hogy a szigorúan a forráshoz próbálna igazodni. Ne használd ezt, csak ha már minden mást kipróbáltál és az eredmény még mindig nem elég jó. vqcomp: Rátaírányítás beállítása. Hogy milyen értékek jók, az a filmtől függ. Nyugodtan elhagyhatod ezt, ha akarod. A vqcomp csökkentése több bitet engedélyez az alacsony komplexitású részeknél, a növelése a nagy komplexitású részekre teszi őket (alapértelmezés: 0.5, tartomány: 0-1, javasolt tartomány: 0.5-0.7). vlelim, vcelim: Beállítja a szimpla együttható eliminációs küszöböt a fényerősséghez és a chroma plane-khez. Ezt elkülönítve kódolja le minden MPEG-szerű algorítmus. Az ötlet emögött az opció mögött az, hogy egy jó heurisztikát használnak annak megállapítására, hogy a blokkban történt változás kisebb-e, mint az általad megadott küszöb és ebben az esetben egyszerűen "változtatás nélkül" kerül elkódolásra a blokk. Ez biteket ment meg és talán gyorsít is a kódoláson. A vlelim=-4 és vcelim=9 látszólag jók az élő filmekhez, de nem segítenek az anime-nál; ha animációt kódolsz, inkább hagyd őket változatlanul. qpel: Negyed pixel mozgás becslés. Az MPEG-4 fél pixeles precíziót használ a mozgáskereséshez alapértelmezésként, ezért ez az opció plusz terhelést hoz, mivel több információ tárolódik az elkódolt fájlban. A tömörítési nyereség/veszteség a filmtől függ, de általában nem hatékony anime-oknál. A qpel mindig jelentős dekódolási CPU idő igénnyel jár (+25% a gyakorlatban). psnr: nem érinti az aktuális kódolást, de készít egy log fájlt, mely megadja minden képkocka típusát/méretét/minőségét és a végére odaírja a PSNR-t (Peak Signal to Noise Ratio, Zajarány csúcspontja). Opciók, melyekkel nem javasolt játszadozni: vme: Az alapértelmezett a legjobb. lumi_mask, dark_mask: Pszichovizuális adaptív kvantálás. Ne játszadozz ezekkel az opciókkal, ha számít a minőség. Az ésszerű értékek jók lehetnek a te esetedben, de vigyázz, ez nagyon szubjektív. scplx_mask: Megpróbálja megelőzni a blokkos mellékhatásokat, de az utófeldolgozás jobb. Kódolás beállítási példák A következő beállítások példák különböző kódolási opciók kombinációjára, amik a sebesség vs minőség kérdést döntően befolyásolják ugyanazon cél bitráta mellett. Az összes kódolási beállítást egy 720x448 @30000/1001 fps-es példa videón teszteltük, a cél bitráta 900kbps volt, a gép pedig egy AMD-64 3400+ 2400 Mhz-en 64 bites módban. Mindegyik kódolási beállítás tartalmazza a kódolási sebességet (képkocka per másodpercben) és a PSNR veszteséget (dB-ben) a "nagyon jó minőséghez" viszonyítva. Kérlek vedd figyelembe, hogy a forrásanyagodtól, a géped típusától és a fejlesztésektől függően különböző eredményeket kaphatsz. LeírásKódolási opcióksebesség (fps-ben)Relatív PSNR veszteség (dB-ben) Nagyon jó minőség 6fps 0dB Jó minőség 15fps -0.5dB Gyors 42fps -0.74dB Valós idejű 54fps -1.21dB Egyedi inter/intra matricák A libavcodec ezen képességével egyedi inter (I-frame/kulcs frame) és intra (P-frame/jósolt frame) matricákat állíthatsz be. Több codec támogatja ezt: az mpeg1video és mpeg2video a jelentések szerint működik. Ennek egy tipikus felhasználása a KVCD által javasolt matricák beállítása. Egy KVCD "Notch" Kvantálási Mátrix: Intra: 8 9 12 22 26 27 29 34 9 10 14 26 27 29 34 37 12 14 18 27 29 34 37 38 22 26 27 31 36 37 38 40 26 27 29 36 39 38 40 48 27 29 34 37 38 40 48 58 29 34 37 38 40 48 58 69 34 37 38 40 48 58 69 79 Inter: 16 18 20 22 24 26 28 30 18 20 22 24 26 28 30 32 20 22 24 26 28 30 32 34 22 24 26 30 32 32 34 36 24 26 28 32 34 34 36 38 26 28 30 32 34 36 38 40 28 30 32 34 36 38 42 42 30 32 34 36 38 40 42 44 Használat: $ mencoder input.avi -o output.avi -oac copy -ovc lavc -lavcopts inter_matrix=...:intra_matrix=... $ mencoder input.avi -ovc lavc -lavcopts vcodec=mpeg2video:intra_matrix=8,9,12,22,26,27,29,34,9,10,14,26,27,29,34,37, 12,14,18,27,29,34,37,38,22,26,27,31,36,37,38,40,26,27,29,36,39,38,40,48,27, 29,34,37,38,40,48,58,29,34,37,38,40,48,58,69,34,37,38,40,48,58,69,79 :inter_matrix=16,18,20,22,24,26,28,30,18,20,22,24,26,28,30,32,20,22,24,26, 28,30,32,34,22,24,26,30,32,32,34,36,24,26,28,32,34,34,36,38,26,28,30,32,34, 36,38,40,28,30,32,34,36,38,42,42,30,32,34,36,38,40,42,44 -oac copy -o svcd.mpg Példa Nos hát, éppen most vetted meg a Harry Potter és a titkok kamrája gyönyörű új példányát (widescreen edition természetesen) és le akarod rip-pelni ezt a DVD-t, hogy hozzáadhasd a PC-s házimozidhoz. Ez egy régió 1-es DVD, így NTSC-s. Az alábbi példa egyszerűen alkalmazható PAL-ra is, a kapcsoló elhagyásával (mert a kimeneti frameráta ugyan annyi, mint a bemeneti) és természetesen a vágás méretei is mások lesznek. Miután lefuttattad az parancsot, kövesd a mit kezdjünk a telecine-nel és az átlapolással NTSC DVD-ken részben leírt utasításokat és fedezd fel, hogy ez egy 24000/1001 fps-es progresszív videó, ami azt jelenti, hogy nem kell inverz telecine szűrőt használnod, mint pl. a vagy a . Következőnek megállapítjuk a megfelelő vágási téglalapot, így használjuk a cropdetect szűrőt: mplayer dvd://1 -vf cropdetect Győződj meg róla, hogy egy teljesen kitöltött képkockán állsz (pl. egy világos jelenet), ezt fogod látni az MPlayer konzol kimenetén: crop area: X: 0..719 Y: 57..419 (-vf crop=720:362:0:58) Ezután lejátszuk a filmet ezzel a szűrővel a számok ellenérzéséhez: mplayer dvd://1 -vf crop=720:362:0:58 És azt látjuk, hogy tökéletesen megfelel. Majd meggyőződünk, hogy a szélesség és a magasság osztható 16-tal. A szélesség jó, de a magasság nem. Mivel nem buktunk hetedik osztályban matekból, tudjuk, hogy a 16 legközelebbi többszöröse, ami kisebb, mint 362, a 352. Így egyszerűen használhatjuk a opciót, de jó lenne egy kicsit lecsípni a telejéből és az aljából, hogy középen maradjunk. Összehúzzuk a magasságot 10 pixellel, de nem akarjuk növelni az y-offszetet 5 pixellel, mert az páratlan szám és rontja a minőséget. Helyette inkább 4 pixellel növeljük az y-offszetet: mplayer dvd://1 -vf crop=720:352:0:62 A másik ok, hogy lecsípjünk pixeleket mid fent, mint lent, hogy biztosak legyünk, hogy a fél-fekete pixeleket is levágtuk, amennyiben vannak. Figyelj rá, hogy ha a videó telecine-lt, a szűrő (vagy bármelyik inverz telecine szűrő, amit használsz) a vágás előtt szerepeljen a szűrők láncában. Ha átlapolt, végezz deinterlace-t a vágás előtt. (Ha úgy döntesz, hogy megtartod az átlapolt videót, győződj meg róla, hogy a függőleges vágási offszet 4 többszöröse.) Ha érdekel annak a 10 pixelnek az elvesztése, inkább a méretek 16 legközelebbi többszörösére való kicsinyítése érdekelhet. A szűrő lánc ez esetben: -vf crop=720:362:0:58,scale=720:352 A videó ilyen módon történő lekicsinyítése azt jelenti, hogy néhány apró részlet elveszik, de ez valószínűleg nem lesz észrevehető. A nagyítás rosszabb minőséget eredményez (hacsak nem növeled a bitrátát). A vágás az összes ilyen pixeltől megszabadít. Ez egy üzlet, amit minden esetben meg kell fontolnod. például ha a DVD videó televízióra készült, ajánlott elkerülni a függőleges méretezést, mert a sor mintázás az eredeti felvételhez igazodik. Megtekintés után azt látjuk, hogy a filmünk eléggé eseménydús és nagyon részletes, így 2400Kbit-et választunk bitrátának. Most már készen vagyunk a két lépéses kódoláshoz. Első lépés: mencoder dvd://1 -ofps 24000/1001 -oac copy -vf crop=720:352:0:62,hqdn3d=2:1:2 -ovc lavc \ -lavcopts vcodec=mpeg4:vbitrate=2400:v4mv:mbd=2:trell:cmp=3:subcmp=3:mbcmp=3:autoaspect:vpass=1 \ -o Harry_Potter_2.avi A második lépés ugyan ez, csak megadjuk a -t: mencoder dvd://1 -ofps 24000/1001 -oac copy -vf crop=720:352:0:62,hqdn3d=2:1:2 -ovc lavc \ -lavcopts vcodec=mpeg4:vbitrate=2400:v4mv:mbd=2:trell:cmp=3:subcmp=3:mbcmp=3:autoaspect:vpass=2 \ -o Harry_Potter_2.avi A kapcsolók nagyban javítják a minőséget a kódolási idő rovására. Nem ajánlott ezen opciók elhagyása, ha a fő cél a jó minőség. A opciók egy összehasonlító függvényt választanak ki, ami jobb minőséget biztosít, mint az alapértelmezettek. Ezzel a paraméterrel is kísérletezhetsz (lásd a man oldalt a lehetséges értékekért), mivel a különböző függvények nagyban befolyásolják a minőséget a forrás anyagtól függően. Például ha úgy találod, hogy a libavcodec túl kockás eredményt ad, megpróbálhatod a kísérleti NSSE összehasonlító függvény használatát a opcióval. Ennél a filmnél a keletkező AVI 138 perc hosszú lesz és közel 3 GB-os. És mivel azt mondtuk, hogy a fájl méret nem számít, ez egy tökéletesen megfelelő méret. De ha kisebbet szeretnél, próbálj ki egy alacsonyabb bitrátát. A bitráták növelése csökkenő mértékű javulást hoz, így pl. tisztán kivehető a különbség az 1800Kbit és a 2000Kbit között, szinte észrevehetetlen 2000Kbit felett. Nyugodtan kísérletezz, amíg csak kedved tartja. Mivel a forrás videót áteresztettük a zajeltávolító szűrőn, talán egy picit vissza akarsz tenni a lejátszás közben. Ez, az utófeldolgozó szűrővel drasztikusan javítja a felfogható minőséget és segít a segít a videó kockásodásának megszüntetésében. Az MPlayer opciójával szabályozhatod az spp szűrő utófeldolgozásának mértékét a CPU-tól függően. Emellett valószínűleg gamma és/vagy szín korrekciót is szeretnél csinálni, hogy jobban illeszkedjen a monitorodhoz. Például: mplayer Harry_Potter_2.avi -vf spp,noise=9ah:5ah,eq2=1.2 -autoq 3 Kódolás az <systemitem class="library">XviD</systemitem> codec-kal Az XviD egy szabad függvénykönyvtár MPEG-4 ASP videó stream-ek elkódolásához. A kódolás megkezdése előtt be kell állítanod a MEncoderben a támogatását. Ez a leírás főként hasonló információkat szeretne nyújtani, mint az x264 kódolási leírás. Ezért, kérlek kezdd azzal, hogy elolvasod azon leírásnak az első részét. Milyen opciókat kell használnom, ha a legjobb eredményt akarom? Kezdésként nézd át az MPlayer man oldalának XviD részét! Ez a rész csak a man oldal kiegészítéseként használható. Az XviD alapértelmezett beállításai egyensúlyt teremtenek a sebesség és a minőség között, így nyugodtan használhatod azokat, ha a következő rész túl zavarosnak tűnik. Az <systemitem class="library">XviD</systemitem> kódolási opciói vhq Ez a beállítás a makroblokk döntési algoritmust érinti, minél nagyobb a beállítás, annál okosabb a döntés. Az alapértelmezett érték bátran használható minden kódoláshoz, míg a nagyobb értékek segítik a PSNR-t de jelentősen lassabbak. Kérlek vedd figyelembe, hogy a jobb PSNR nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kép jobban fog kinézni, de közelebb lesz az eredetihez. A kikapcsolása észrevehetően felgyorsítja a kódolást; ha a sebesség kritikus számodra, megéri a cserét. bvhq Ez ugyan azt csinálja, mint a vhq, de a B-kockákon. Elhanyagolható a hatása a sebességre és kismértékben javít a minőségen (+0.1dB PSNR körül). max_bframes Az egymás után engedélyezett több B-kocka általában javítja a tömöríthetőséget, de több blokkosodási mellékhatást okoz. Az alapértelmezett beállítás jó kompromisszum a tömöríthetőség és a minőség között, de növelheted 3-ig ha ki vagy éhezve a bitrátára. Csökkentheted 1-re vagy 0-ra ha a tökéletes minőséget céloztad meg, de ekkor biztosan tudnod kell, hogy a forrásod bitrátája elég nagy ahhoz, hogy a kódolónak nem kell növelni a kvantálást, hogy elére ezt. bf_threshold Ez a kódoló B-kocka érzékenységét szabályozza, a nagyobb érték hatására több B-kockát használ (és fordítva). Ez a beállítás a -szel együtt használható; ha bitráta éhségben szenvedsz, növelned kell mind a , mind a értékét, míg ha növeled a -t és csökkented a -ot, akkor a kódoló több B-kockát fog használni, de csak azokon a helyeken, ahol tényleg szükséges. A alacsony értéke és a magas értéke nem túl bölcs döntés, mert ez arra kényszeríti a kódolót, hogy olyan helyekre is tegyen B-kockát, ahol nincs rájuk szükség, így csökkenti a vizuális minőséget. De ha kompatibilis akarsz maradni az egyedi lejátszókkal, amik csak a régi DivX profilokat támogatják (amik csak legfeljebb 1 B-kockát támogatnak sorban), ez az egyetlen lehetőséged a tömöríthetőség növelésére a B-kockák használatával. trellis Optimalizálja a kvantálási eljárást, hogy optimális arányt találjon a PSNR és a bitráta között, ami jelentős bitmegtakarítást engedélyez. Cserébe ezek a bitek a videóban máshol kerülnek felhasználásra, növelve az össz minőséget. Mindig ajánlott bekapcsolva hagyni, mert jelentősen befolyásolja a minőséget. Még ha neked a sebesség számít, akkor is ne kapcsold ki, amíg nem kapcsoltad ki a -t és a többi CPU-éhes opciót nem állítottad a minimumra. hq_ac Bekapcsol egy jobb együttható kölcségbecslő módszert, ami kissé csökkenti a fájlméretet, kb. 0,15-0,19% között (ami kevesebb, mint 0,01dB-es PSNR növekedésnek felel meg), miközben jelentéktelen hatása van a sebességre. Ezért ajánlott mindig bekapcsolva hagyni. cartoon A rajzfilm tartalom jobb kódolására lett kitalálva és nincs hatása a sebességre, mivel csak a döntési heurisztikát tuningolja az ilyen típusú tartalomnál. me_quality Ez a beállítás a mozgás előrejelzés pontosságát vezérli. Minél nagyobb a érték, annál pontosabb lesz az eredeti mozgás előrejelzése és minél pontosabb ez, annál jobban közelíti majd az eredmény az eredeti mozgást. Az alapértelmezett érték jó a legtöbb esetben; így nem javasolt a változtatása, csak ha tényleg a sebesség számít, mivel minden a mozgás becslésével megmentett bit másra lesz felhasználva, növelve az össz minőséget. Ezért ne menj 5 alá és ezt is csak végszükség esetén állítsd be. chroma_me Javítja a mozgás előrejelzést úgy, hogy a számításba beleveszi a chroma (szín) információkat is, míg a csak a luma-t (grayscale) használja. Ez 5-10%-kal lassítja a kódolást, de eléggé javítja a vizuális minőséget a blokkosodási effektusok csökkentésével és csökkenti a fájlméretet kb. 1,3%-kal. Ha a sebesség érdekel, kapcsold ki ezt az opciót, mielőtt elkezdenél töprengeni a csökkentésén. chroma_opt A chroma képek minőségének javítása a célja az egyszerű fehér/fekete sarkoknál a tömörítés javítása helyett. Ezzel csökkentheted a "red stairs" effektust. lumi_mask Megpróbál kevesebb bitrátát adni a kép azon részeinek, amiket az emberi szem nem lát olyan jól, így a kódolónak lehetősége van a megspórolt biteket a kép sokkal fontosabb részeinél felhasználni. Ezen opció nyeresége a kódolás minőségének szempontjából erősen függ az egyéni beállításoktól és a megtekintéshez használt monitor típusától és beállításaitól (tipikusan egy világosabb vagy TFT monitoron nem fog olyan jól kinézni). qpel Növeli a várható mozgásvektorok számát a mozgás előrejelzés pontosságának növelésével halfpel-ről quarterpel-re. Az ötlet annyi, hogy a jobb mozgásvektorokért cserébe csökken a bitráta (ezért nő a minőség). Habár a quarterpel pontosságú mozgásvektorok kódolásához egy kicsivel több bit kell, a várható vektorok nem mindig adnak (sokkal) jobb minőséget. Elég gyakran a codec még mindig biteket biztosít az extra pontossághoz, de csak kicsi vagy semmilyen minőségi nyereség nincs cserében. Sajnos, nem lehet előre megmondani a lehetséges nyereségeit, így kódolnod kell vele is és nélküle is, hogy biztosan tudd. A majdnem dupla kódolási időt jelent és 25%-kal több feldolgozási erőforrást igényel a dekódolása. Nem minden asztali lejátszó támogatja. gmc Biteket próbál megspórolni bizonyos jeleneteknél úgy, hogy egy mozgásvektort használ az egész kockához. Ez majdnem mindig növeli a PSNR-t, de jelentősen lelassítja a kódolást (és a dekódolást is). Ezért csak akkor ajánlott használnod, ha a a maximumra állítottad. Az XviD GMC-je sokkal kifinomultabb, mint a DivX-é, de csak kevés lejátszó támogatja. Kódolási profilok Az XviD támogatja a kódolási profilokat a opción keresztül, amivel az XVid videó folyam tulajdonságaiban olyan megszorításokat lehet előírni, amikkel az lejátszható marad az összes eszközön, ami támogatja a választott profilt. A megkötések a felbontásra, a bitrátára és bizonyos MPEG-4-es funkciókra vonatkoznak. A következő táblázat megmutatja, hogy melyik profil mit támogat. Szimpla Fejlett szimpla DivX Profil neve 0 1 2 3 0 1 2 3 4 5 Handheld Hordozható NTSC Hordozható PAL NTSC házimozi PAL házimozi HDTV Szélesség [pixelben] 176 176 352 352 176 176 352 352 352 720 176 352 352 720 720 1280 Magasság [pixelben] 144 144 288 288 144 144 288 288 576 576 144 240 288 480 576 720 Frame ráta [fps] 15 15 15 15 30 30 15 30 30 30 15 30 25 30 25 30 Max átlagos bitráta [kbps] 64 64 128 384 128 128 384 768 3000 8000 537.6 4854 4854 4854 4854 9708.4 Átlagos csúcs bitráta 3 mp-n keresztül [kbps] 800 8000 8000 8000 8000 16000 Max. B-frame 0 0 0 0 0 1 1 1 1 2 MPEG kvantálás X X X X X X Adaptív kvantálás X X X X X X X X X X X X Átlapolt kódolás X X X X X X X X X Quaterpixel X X X X X X Globális mozgás-kompenzáció X X X X X X Kódolás beállítási példák A következő beállítások példák különböző kódolási opciók kombinációjára, amik a sebesség vs minőség kérdést döntően befolyásolják ugyanazon cél bitráta mellett. Az összes kódolási beállítást egy 720x448 @30000/1001 fps-es példa videón teszteltük, a cél bitráta 900kbps volt, a gép pedig egy AMD-64 3400+ 2400 Mhz-en 64 bites módban. Mindegyik kódolási beállítás tartalmazza a kódolási sebességet (képkocka per másodpercben) és a PSNR veszteséget (dB-ben) a "nagyon jó minőséghez" viszonyítva. Kérlek vedd figyelembe, hogy a forrásanyagodtól, a géped típusától és a fejlesztésektől függően különböző eredményeket kaphatsz. LeírásKódolási opcióksebesség (fps-ben)Relatív PSNR veszteség (dB-ben) Nagyon jó minőség 16fps 0dB Jó minőség 18fps -0.1dB Gyors 28fps -0.69dB Valós idejű 38fps -1.48dB Kódolás az <systemitem class="library">x264</systemitem> codec-kel Az x264 egy szabad függvénykönyvtár a H.264/AVC videó folyamok kódolásához. Mielőtt elkezdenél kódolni, be kell állítanod a MEncoderben a támogatását. Az x264 kódolási opciói Kérlek kezd az olvasást az MPlayer man oldalának x264 részével. Ez a rész a man oldal kiegészítésének lett szánva. Itt csak rövid tanácsokat találhatsz, hogy mely opciók érdekelhetik a letöbb embert. A man oldal tömörebb, de ugyanakkor kimerítőbb is és esetenként több technikai információval szolgál. Bevezetés Ez a leírás a kódolási opciók két fő kategóriáját tárgyalja: Opciók, melyekkel a kódolási idő vs. minőség arány szabályozható Opciók, melyek a különböző egyéni érdekeknek és speciális igényeknek próbálnak eleget tenni Igazából csak te tudod, hogy mely opciók a legjobbak neked. Az első csoportba tartozó opcióknál könnyű dönteni: csak azt kell megfontolnod, hogy a minőségi különbség megéri-e a sebességbeli különbséget. A másik csoport már sokkal szubjektívebb és több szempontot kell figyelembe venni. Tartsd észben, hogy az "egyéni érdekek és speciális igényeknek" eleget tevő opciók jelentősen befolyásolják a sebességet vagy a minőséget, de elsősorban nem ezért használják őket. Az "egyéni érdekek" opciói közül több olyan változásokat idézhet elő, ami néhány embernek tetszhet, míg másoknak nem. Mielőtt folytatnád, meg kell értened, hogy ez a leírás csak egy minőségi mércét használ: a globális PSNR-t. A PSNR rövid leírása megtalálható a Wikipedia PSNR-ről szóló cikkében. A globális PSNR az utolsó PSNR szám, amit kiír az , ha megadod neki a opciót. Bármikor, amikor egy kijelentést olvasol a PSNR-ről, él az a feltételezés, hogy azonos bitrátát használsz. Ezen leírás majdnem teljesen egészében feltételezi, hogy két lépéses kódolást használsz. Az opciók összehasonlításánál két fő érv szól a kétlépéses kódolás mellett. Az egyik, hogy a két lépés alkalmazása kb. 1dB PSNR-t jelent pluszban, ami nagyon nagy különbség. A másik, hogy az opciók tesztelésénél a direkt minőség-összehasonlítás az egy lépéses kódolásokkal behoz egy zavaró tényezőt: a bitráta gyakran jelentősen változik a kódolások között. Nem minden esetben könnyű megmondani, hogy a minőségi változás a megváltozott opciók miatt következett-e be vagy a főként véletlenül elért bitráta különbségből adódik. Elsősorban a sebességet és a minőséget érintő opciók subq: Azon opciók közül, amik segítségével a sebesség és minőség közötti arányt befolyásolhatod, a és a (lásd lejjebb) a legfontosabbak általában. Ha érdekel akár a sebesség, akár a minőség tuningolása, akkor ezt a két opciót kell először megvizsgálnod. Sebesség szempontjából a és a opciók elég erőteljes kölcsönhatásban vannak. A tapasztalatok szerint egy referencia kockával a (alapértelmezett érték) kb. 35%-kal több időt kíván, mint a . 6 referencia kockával az igény 60% fölé megy. A hatása a PSNR-re elég egyenletes, a referencia kockák számától függetlenül. Általában a 0.2-0.5 dB-vel magasabb globális PSNR-t biztosít a -gyel összehasonlítva. Általában ez már látható különbség. A a leglassabb, legjobb minőséget nyújtó mód. A -tel összehasonlítva általában 0.1-0.4 dB nyereséget jelent a globális PSNR-ben, 25%-100% között változó sebességveszteség árán. A egyéb értékeitől eltérően a viselkedése nem függ olyan nagy mértékben a és a opcióktól. A hatékonysága inkább a használt B-kockák számától függ. Normális használat esetén ez azt jelenti, hogy a -nak nagy hatása van mind a sebességre, mint a minőségre az összetett, sok mozgást tartalmazó jelenetek esetében, de sokkal kevesebb a kevés mozgást rögzítő részeknél. Jegyezd meg, hogy még mindig javasoljuk a értékének valamilyen nullától különböző értékre történő állítását (lásd lejjebb). frameref: A alapértéke 1, de ez nem jelenti azt, hogy jó dolog 1-re állítani. Pusztán a növelése 2-re kb. 0.15dB PSNR nyereséget jelent 5-10%-os sebességcsökkenéssel; ez így még jó üzletnek tűnik. A 0.25dB PSNR-t hoz a -hez képest, ami látható különbség. A kb. 15%-kal lassabb a -nél. Ezután sajnos gyorsan jön a csökkenés. A valószínűleg csak 0.05-0.1 dB pluszt jelent a -hoz képest, további 15% sebességveszteség mellett. felett a minőségjavulás általában nagyon kicsi (bár vedd figyelembe az egész rész olvasása közben, hogy ez nagymértékben változhat a forrásodtól függően). Egy átlagos esetben a a globális PSNR-t csekély 0.02dB-vel javítja a -hoz képest, 15%-20% sebességveszteség árán. Az ilyen magas értékeknél az egyedüli igazán jó dolog, amit mondhatunk, hogy a további növelés szinte soha sem árt a PSNR-nek, de a minőségi javulás szinte alig mérhető és nem is észrevehető. Megjegyzés: A növelése szükségtelenül magas értékekre ronthatja és általában rontja is a kódolási hatékonyságot, ha kikapcsolod a CABAC-ot. Bekapcsolt CABAC-kal (alapértelmezett), a "túl magas" értékre történő beállítása jelenleg nagyon távolinak tűnik ahhoz, hogy aggódjunk miatta és a jövőben az optimalizációk lehet, hogy meg is szüntetik ennek lehetőségét. Ha számít a sebesség, akkor megfontolandó, hogy alacsony és értékeket használj az első lépésben és majd a második lépésben emeld. Általában ez jelentéktelen negatív hatással van a végső minőségre: valószínűleg jóval kevesebb, mint 0.1dB PSNR-t veszítesz, ami túl kicsi különbség ahhoz, hogy észrevedd. Bár a különböző értékei alkalmanként befolyásolhatják a frametype döntéseket. Ezek legtöbbször ritka, szélsőséges esetek, de ha teljesen biztos akarsz lenni, gondolkozz el rajta, hogy van-e a videódban teljes képernyős ismétlődő, csillogó minta vagy nagyon nagy ideiglenes elzáródás, ami kikényszeríthet egy I-kockát. Az első lépés -jét úgy állítsd be, hogy elég nagy legyen ahhoz, hogy tartalmazza a villódzási ciklust (vagy az elzárást). Például ha a jelenet oda-vissza ugrál két kép között három keret idejéig, állítsd be az első lépés -jét 3-ra vagy magasabbra. Ez a dolog eléggé ritka az élő akciót tartalmazó videóanyagokban, de néha előjön videójátékok képének mentésekor. me: Ez az opció a mozgásbecsléshez használt keresés módszerét választja ki. Ezen opció megváltoztatása természetesen magával hozza a minőség-vs-sebesség arány változását. A csak kis mértékben gyorsabb, mint az alapértelmezett keresés, kevesebb, mint 0.1dB globális PSNR árán. Az alapértelmezett beállítás () egy ésszerű kompromisszum a sebesség és a minőség között. A kicsivel kevesebb, mint 0.1dB globális PSNR-t jelent, amiért változó árat kell fizetni a sebességben a -től függően. Ha a értéke nagy (pl. 12 vagy hasonló), a kb. 40%-kal lassabb, mint az alapértelmezett . -mal a sebességbeli veszteség visszaesik 25%-30%-ra. A egy nagyon alapos keresést használ, ami túl lassú a gyakorlati alkalmazáshoz. 4x4mv: Ez az opció engedélyezi a 8x4-es, 4x8-as és 4x4-es alpartíciók használatát a megjósolt makroblokkokban. A bekapcsolása viszonylag egyenletes 10%-15%-os sebességveszteséget jelent. Ez az opció eléggé hasztalan a kevés mozgást tartalmazó videókban, bár néhány gyors mozgású forrás, tipikusan a sok apró mozgó objektumot tartalmazó, várhatóan kb. 0.1dB-t javul. bframes: Ha kódoltál már más codec-kel, rájöhettél, hogy a B-kockák nem mindig hasznosak. A H.264-nél ez megváltozott: új technikák és blokk típusok lehetnek a B-kockákban. Általában még a naív B-kocka választó algoritmus is jelentős PSNR hasznot hozhat. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a B-kockák használata általában egy kicsit gyorsít a második lépésen és talán az egy lépéses kódolást is gyorsítja kicsit, ha az adaptív B-kocka döntés ki van kapcsolva. Az adaptív B-kocka döntés kikapcsolásával ( opciója) ezen beállítás optimális értéke általában nem több, mint , különben a gyors mozgású részek romolhatnak. Bekapcsolt adaptív B-kocka döntéssel (alapértelmezett tulajdonság) nyugodtan használhatsz magasabb értéket; a kódoló csökkenti a B-kockák használatát azokban a részekben, ahol amiatt sérülne a tömörítés. A kódoló ritkán választ 3 vagy 4 B-kockánál többet; ezen opció magasabb értékre állítása nagyon kicsi különbséget eredményez. b_adapt: Megjegyzés: Ez alapértelmezetten be van kapcsolva. Ezzel az opcióval a kódoló egy eléggé gyors döntési eljárást fog használni a B-kockák számának csökkentésére az olyan jelenetekben, amelyek nem profitálnak belőlük. Használhatod a -t a kódoló B-kocka-használatának nyomonkövetésére. Az adaptív B-kockák sebességbeli hátránya jelenleg elég szerény, de ilyen a potenciális minőségbeli javulás is. De általában nem árt. Jegyezd meg, hogy ez csak az első lépésben érinti a sebességet és a képkocka típus döntéseket. A -nak és a -nak nincs hatása a következő lépésekre. b_pyramid: Jó ha engedélyezed ezt az opciót, ha >=2 B-kockát használsz; ahogy a man oldal is írja, egy kicsi minőségi javulást kapsz sebességcsökkenés nélkül. Jegyezd meg, hogy ezen videók nem olvashatóak a 2005. március 5-nél korábbi libavcodec-alapú dekódolókkal. weight_b: Általános esetekben ez az opció nem hoz sokat a konyhára. Bár az át- és az elsötétülő jeleneteknél, a súlyozott jóslás jelentős bitráta spórolást hoz. Az MPEG-4 ASP-ben az elsötétülés általában drága I-kockák sorozatával kerül legjobban elkódolásra; a B-kockákban használt súlyozott jóslással lehetséges ezek legalább részben a sokkal kisebb B-kockákkal történő lecserélése. A kódolási időben jelentkező plusz ráfordítás minimális, mivel nem kell külön döntéseket hozni. Ellentétben azzal, amire pár ember gondol, a dekódoló CPU igényét nem érinti jelentősen a súlyozott jóslás. Sajnos a jelenlegi adaptív B-kocka döntési algoritmusnak van egy olayn érdekes tulajdonsága, hogy kerüli a B-kockákat az elsötétedéseknél. Amíg ez nem változik meg, jó ötlet lehet a opció hozzáadása az x264encopts-hoz, ha arra számítasz, hogy sötétedések jelentősen befolyásolják a videódat. Különböző igényekhez tartozó opciók Két lépéses kódolás: Fentebb azt javasoltuk, hogy mindig használj két lépéses kódolást, azonban vannak indokok az elkerülése mellett is. Például ha élő TV adást mentesz és kódolsz valós időben, kénytelen vagy egy lépést használni. Az egy lépés nyilvánvalóan gyorsabb, mint a két lépéses; ha teljesen ugyan azokkal az opciókat használod mind a két lépésben, a két lépéses kódolás majdnem kétszer olyan lassú. Mégis van pár nagyon jó indok a két lépéses kódolás használatára. Az egyik, hogy az egy lépés rátakontollja nem pszichikai, így gyakran ésszerűtlen döntéseket hoz, mert nem látja a nagy képet. Például tegyük fel, hogy van egy két perces videód, mely két eltérő félből áll. Az első fele nagyon gyors mozgású, 60 másodperces jelenet, ami magában kb. 2500kbps-t igényel, hogy megfelelően nézzen ki. Majd rögtön ez után egy sokkal kisebb igényű 60 másodperces jelenet jön, ami 300 kbps-sel is jól néz ki. Tegyük fel, hogy 1400kbps-t kérsz, ami elméletileg elég mind a két jelenethez. Az egy lépéses rátakontroll rengeteg "hibát" ejt egy ilyen esetben. Mindenek előtt az 1400kbps-t célozza meg mind a két szegmensben. Az első rész erőteljesen túl lesz kvantálva, emiatt elfogadhatatlan és túlzottan blokkos képet kapsz. A második szegmens pedig erőteljesen alul lesz kvantálva; tökéletesen néz ki, de az ezzel járó bitráta többlet teljesen ésszerűtlen. Amit még nehezebb elkerülni, az a két jelenet közötti átmenet problémája. A lassú mozgású rész első pár másodperce túlságosan túl lesz kvantálva, mert a rátakontroll még a videó első feléből származó bitráta igényre számít. Ez a túlkvantálási "hiba periódus" a kevés mozgást tartalmazó részt szörnyen rosszá teszi, tulajdonképpen kevesebb, mint 300kbps-t fog használni, ami a megfelelő kinézethez kellene. Több lehetőség is van az egy lépéses kódolás buktatóiból származó hibák csökkentésére, de összességében mégis növelik a bitráta félrebecslésének esélyét. A többlépéses rátakontrollnak több előnye is van az egylépésessel szemben. Az első lépésből nyert statisztikai adatokból a kódoló egész jó pontossággal meg tudja jósolni egy bármilyen adott kocka bármilyen adott kvantálás melletti kódolásának "költségét" (bitekben). Ez a bitek sokkal ésszerűbb, jobban megtervezett elosztását eredményezi a drága (sok mozgású) és az olcsó (kevés mozgású) jelenetek között. Lásd a opciót lejjebb néhány ötletért, hogy hogyan tudod ezt a felosztást kedvedre változtatni. Továbbá a két lépés nem tart kétszer annyi ideig, mint az egy. Az első lépés opcióit rá lehet hangolni a nagyobb sebességre és a gyengébb minőségre. Ha jól választod meg az opciókat, egy nagyon gyors első lépésed lehet. Az eredmény minősége a második lépésben kicsit alacsonyabb lesz mert a méret becslés kevésbé pontos, de a minőségi különbség normális esetben túl kicsi ahhoz, hogy észrevedd. Például próbáld meg a opció hozzáadását a első lépéséhez. Majd, a második lépésben használj lassabb, jobb minőséget biztosító opciókat: Három lépéses kódolás? Az x264 lehetőséget nyújt tetszőleges számú egymás utáni lépések elvégzésére. Ha megadod a opciót az első lépésben, majd -at használsz az egyik következő lépésben, a következő lépés beolvassa az előző statisztikáját és megírja a sajátját. Egy ezt követő lépésnek már nagyon jó alapjai lesznek, nagyon pontos döntéseket tud hozni a képkocka méretre vonatkozóan a választott kvantálás mellett. A gyakorlatban az össz minőségi nyereség ebből közel van a nullához és lehetséges, hogy egy harmadik lépés kissé még rontja is a globális PSNR-t az előző lépéshez képest. Az átlagos felhasználásban a három lépés akkor segít, ha két lépéssel rossz bitráta jóslást kaptál vagy ronda átmeneteket a jelenetek között. Ilyen dolog csak a nagyon rövid klippeknél fordulhat elő. Van még pár speciális eset is, amikor a három (vagy több) lépés jól jöhet a haladó felhasználóknak, de a rövidítés végett ezeket az eseteket nem tárgyaljuk ebben a leírásban. qcomp: A a "drága", sok mozgást és az "olcsó", kevés mozgást tartalmazó jelenetekhez használt bitek arányát szabályozza. Extrém esetben a az igazi konstans bitrátát célozza meg. Ezzel a sok mozgású részek borzasztóan fognak kinézni, míg a kevés mozgást tartalmazó részek valószínűleg tökéletesen fognak kinézni, de a hasonló kinézethez szükséges bitráta többszörösét fogják felhasználni. A másik extrém véglet a majdnem konstans kvantálási paramétert ér el (QP). A konstans QP nem néz ki rosszul, de a legtöbb ember úgy gondolja, hogy ésszerűbb egy kis bitrátát feláldozni a roppant drága jeleneteknél (ahol a minőségromlás nem olyan észrevehető) és felhasználni őket a kitűnő minőségben is könnyebben kódolható jeleneteknél. A alapértelmezett értéke 0.6, ami eléggé alacsony sok ember ízléséhez képest (0.7-0.8 a leggyakrabban használt). keyint: A kizárólag a a fájlon belüli keresést rontja a kódolási hatékonyság javára. Alapértelmezésként a 250-re van állítva. Egy 25fps-es anyagnál ez garantálja a 10 másodpercen belüli pontossággal történő ugrást. Ha úgy gondolod, hogy fontos és hasznos lenne az 5 másodperces pontosság, állítsd be a értéket; ez egy kissé rontja a minőséget/bitrátát. Ha csak a minőség érdekel és a kereshetőség nem, beállíthatod magasabb értékre (észben tartva azt, hogy egyre csökkenő hasznot hoz, mely végül szinte észrevehetetlenül kicsi vagy akár nulla lesz). A videó folyam még így is fog tartalmazni kereshető pontokat, amíg van benne jelenet váltás. deblockalpha, deblockbeta: Ez a rész egy kicsit vitatható lesz. A H.264 egy egyszerű deblocking eljárást definiál az I-blokkokra, ami előre beállított erősséget és áteresztést használ a szóbanforgó blokk QP-je alapján. Alapértelmezettként a nagy QP blokkok erős szűrön mennek át, az alacsony QP blokkok nem kerülnek deblock-olásra semennyire sem. Az alapértelmezett értékek szerint előre beállított erősség jól megválasztott és jó eséllyel PSNR-optimális bármilyen videóhoz, amit csak próbálsz elkódolni. A és a paraméterekkel megadhatod az előre beállított deblocking áteresztés eltolását. Sokan úgy gondolják, hogy jó ötlet nagy mértékben csökkenteni a deblocking szűrő erősségét (mondjuk -3-ra). Ez valójában szinte soha sem jó ötlet és a legtöbb esetben azok az emberek, akik ezt csinálják, nem is értik igazán, hogy hogyan működik a deblocking alapból. Az első és legfontosabb dolog azt tudni a beépített deblocking szűrőről, hogy az alapértelmezett áteresztés majdnem mindig PSNR-optimális. Ritkább esetben nem optimális, az ideális eltolás plusz vagy mínusz 1. A deblocking paramétereinek nagy mértékben történő megváltoztatása majdnem garantáltan rontja a PSNR-t. A szűrő erősítése elmaszatol néhány részletet; a szűrő gyengítése a kockásodás láthatóságát növeli. Tipikusan rossz ötlet a deblocking áteresztés csökkentése, ha a forrásod térbeli komplexitása alacsony (pl. nem túl részletes vagy zajos). A beépített szűrő remek munkát végez a felbukkanó mellékhatások elrejtése érdekében. Ha a forrásban térbeli komplexitása nagy, a mellékhatások még kevésbé láthatóak. Ez azért van, mert a gyűrűs haladás részletnek vagy zajnak látszik. Az emberi szem könnyen meglátja, ha egy részlet elmozdul, de nem olyan könnyű észrevenni, ha a zaj rosszul van reprezentálva. Ha szubjektív minőséghez ér, a zaj és a részletesség valamennyire felcserélhető. A deblocking szűrő erősségének csökkentésével a legvalószínűbb, hogy növeled a hibákat a gyűrűs mellékhatások hozzáadásával, de a szem nem veszi észre, mert összekeveri a mellékhatásokat és a részleteket. Ez még nem igazolja a deblocking szűrő erősségének csökkentését. Általában jobb zajminőséget érhetsz el az utófeldolgozással. Ha a H.264 kódolásod túl foltos vagy maszatos, próbáld meg lejátszani a kapcsolóval. A -nak a gyenge mellékhatásokat el kell tüntetnie. Majdnem biztos, hogy jobb eredményt kapsz, mint a deblocking szűrővel való pepecseléssel. Kódolás beállítási példák A következő beállítások példák a különböző kódolási opciók kombinációjára, amik érintik a sebességet vagy a minőséget ugyan annál a cél bitrátánál. Az összes kódolási beállítást egy 720x448 @30000/1001 fps-es minta videón teszteltük, a cél bitráta 900kbps volt, a gép pedig egy AMD-64 3400+ 2400 Mhz-en, 64 bit-es módban. Mindegyik kódolási beállítás tartalmazza a kódolási sebességet (képkocka per másodpercben) és a PSNR veszteséget (dB-ben) a "nagyon jó minőséghez" viszonyítva. Kérlek vedd figyelembe, hogy a forrásanyagodtól, a géped típusától és a fejlesztésektől függően különböző eredményeket kaphatsz. LeírásKódolási opcióksebesség (fps-ben)relatív PSNR veszteség (dB-ben) Nagyon jó minőség 6fps 0dB Jó minőség 13fps -0.89dB Gyors 17fps -1.48dB MEncoder használata VCD/SVCD/DVD-kompatibilis fájlok készítéséhez. Formátum korlátok A MEncoder képes VCD, SCVD és DVD formátumú MPEG fájlok létrehozására a libavcodec könyvtár segítségével. Ezek a fájlok a vcdimager-rel vagy a dvdauthor-ral együttműködve felhasználhatók szabványos lejátszókban lejátszható lemezek készítéséhez. A DVD, SVCD és VCD formátumok súlyos korlátokkal rendelkeznek. A kódolt képméretekből és a képarányokból csak nagyon kevés áll rendelkezésre. Ha a filmed nem felel meg ezeknek a követelményeknek, méretezned, vágnod vagy fekete keretet kell hozzáadnod a képhez, hogy kompatibilis legyen. Formátum korlátok Formátum Felbontás V. Codec V. Bitráta Mintavételi ráta A. Codec A. Bitráta FPS Arány NTSC DVD 720x480, 704x480, 352x480, 352x240 MPEG-2 9800 kbps 48000 Hz AC3,PCM 1536 kbps (max) 30000/1001, 24000/1001 4:3, 16:9 (csak 720x480-nál) NTSC DVD 352x240 Ezek a felbontások ritkán használatosak a DVD-ken, mert elég alacsony minőségűek. MPEG-1 1856 kbps 48000 Hz AC3,PCM 1536 kbps (max) 30000/1001, 24000/1001 4:3, 16:9 NTSC SVCD 480x480 MPEG-2 2600 kbps 44100 Hz MP2 384 kbps (max) 30000/1001 4:3 NTSC VCD 352x240 MPEG-1 1150 kbps 44100 Hz MP2 224 kbps 24000/1001, 30000/1001 4:3 PAL DVD 720x576, 704x576, 352x576, 352x288 MPEG-2 9800 kbps 48000 Hz MP2,AC3,PCM 1536 kbps (max) 25 4:3, 16:9 (csak 720x576-nál) PAL DVD 352x288 MPEG-1 1856 kbps 48000 Hz MP2,AC3,PCM 1536 kbps (max) 25 4:3, 16:9 PAL SVCD 480x576 MPEG-2 2600 kbps 44100 Hz MP2 384 kbps (max) 25 4:3 PAL VCD 352x288 MPEG-1 1152 kbps 44100 Hz MP2 224 kbps 25 4:3 Ha a filmednek 2.35:1 méretaránya van (a legtöbb akció film), fekete keretet kell hozzáadnod vagy le kell vágnod a filmet 16:9-es méretarányra DVD vagy VCD készítéshez. Ha fekete keretet adsz hozzá, próbáld meg 16 pixel-es határra igazítani őket a kódolási teljesítményre való hatásuk minimalizálásához. Szerencsére a DVD-nek eléggé magas a bitrátája, nem kell aggódnod túlságosan a kódolás hatékonysága miatt, de az SVCD és a VCD bitráta-szegény, ezért erőfeszítéseket kell tenni az elfogadható minőségért is. GOP méret határok A DVD, VCD és SVCD eléggé alacsony GOP (Group of Pictures) méret értékekre korlátoz le. Egy 30 fps-es anyagnál a legnagyobb megengedett GOP méret 18. 25 vagy 24 fps-nél a maximum 15. A GOP méretét a opcióval lehet beállítani. Bitráta korlátok A VCD videónak CBR-esnek kell lennie 1152 kbps-en. Ehhez a nagyon erős megkötéshez egy extrém alacsony, 327 kilobit-es vbv buffer méret társul. Az SVCD megengedi a bitráta változtatását 2500 kbps-ig és kicsit kevésbé korlátozó, 917 kilobit-es vbv buffer méretet engedélyez. A DVD videó bitrátája bárhol lehet 9800 kbps-ig (bár az általános bitráták ennek felénél vannak) és a vbv buffer méret is 1835 kilobit. Kimeneti opciók A MEncoder rendelkezik a kimeneti formátumot beállító kapcsolókkal. Ezen opciók használatával utasíthatod, hogy helyes típusú fájlt készítsen. A VCD és SVCD opciókat xvcd-nek és xsvcd-nek hívják, mert kiterjesztett formátumúak. Nem teljesen kompatibilisek, főként mivel a kimenet nem tartalmaz scan offszet-eket. Ha SVCD CD képet kell készítened, add át a kimeneti fájlt a vcdimager-nek. VCD: -of mpeg -mpegopts format=xvcd SVCD: -of mpeg -mpegopts format=xsvcd DVD: -of mpeg -mpegopts format=dvd DVD NTSC Pullup-pal: -of mpeg -mpegopts format=dvd:telecine -ofps 24000/1001 Ez engedélyezi a 24000/1001 fps-es progresszív tartalom 30000/1001 fps-sel történő kódolását a DVD-előírások betartásával. Képarány A aspect argumentuma használható a fájl képarányának elkódolásához. Lejátszás közben a képarányt a videó megfelelő méretűre állításához használják. 16:9 vagy "Widescreen" -lavcopts aspect=16/9 4:3 vagy "Fullscreen" -lavcopts aspect=4/3 2.35:1 vagy "Cinemascope" NTSC -vf scale=720:368,expand=720:480 -lavcopts aspect=16/9 A helyes méretarány kiszámításához használd a 854/2.35 = 368-as kibővített NTSC szélességet. 2.35:1 vagy "Cinemascope" PAL -vf scale="720:432,expand=720:576 -lavcopts aspect=16/9 A helyes méretarány kiszámításához használd a 1024/2.35 = 432-es kibővített PAL szélességet. Mintavételi ráta konvertálás Ha az eredeti fájl audió mintavételi rátája nem ugyan olyan, mint ami a cél formátumban szükséges, mintavételi ráta konvertálást kell végrehajtani. Ez a és kapcsolók együttes használatával érhető el. DVD: -srate 48000 -af lavcresample=48000 VCD és SVCD: -srate 44100 -af lavcresample=44100 A libavcodec használata VCD/SVCD/DVD kódoláshoz Bevezetés A libavcodec használható VCD/SVCD/DVD kompatibilis videó készítéséhez a megfelelő opciókkal. lavcopts Következzék egy lista a -ban használható mezőkről, amiknek a megváltoztatására szükséged lehet a VCD, SVCD, vagy DVD kompatibilis film készítésekor: acodec: a VCD-hez, SVCD-hez vagy PAL DVD-hez; a leggyakoribb DVD-hez. PCM audió is használható DVD-hez, de legtöbbször csak helypazarlás. Figyelj rá, hogy az MP3 audió ezen formátumok egyikével sem kompatibilis, de a lejátszóknak gyakran semmi gondot nem okoz a lejátszása. abitrate: 224 VCD-nél; 384-ig SVCD-nél; 1536-ig DVD-nél, de általában a használt értékek a sztereónál 192 kbps-étől az 5.1 csatornás hang 384 kbps-éig változnak. vcodec: VCD-hez; SVCD-hez; használatos általában a DVD-hez, de lehet is a CIF felbontásokhoz. keyint: A GOP méret beállításához használható. 18 a 30fps-es anyagé vagy 15 a 25/24 fps-esé. A kereskedelmi előállítók a 12-es kulcskocka intervallumot preferálják. Lehetséges ezen érték nagyobbra állítása is a legtöbb lejátszóval való kompatibiliítás megtartása mellett. A 25-ös soha nem okoz problémát. vrc_buf_size: 327 VCD-nél, 917 SVCD-nél és 1835 DVD-nél. vrc_minrate: 1152 VCD-nél. Elhagyható SVCD és DVD esetében. vrc_maxrate: 1152 VCD-nél; 2500 SVCD-nél; 9800 DVD-nél. SVCD-hez és DVD-hez az egyéni kívánalmaidnak és igényeidnek megfelelően használhatsz magasabb értékeket is. vbitrate: 1152 VCD-nél; legfeljebb 2500 SVCD-nél; legfeljebb 9800 DVD-nél. Az utóbbi két formátumnál a vbitrate egyéni igények szerint állítható be. Például szeretnéd, hogy 20 óra vagy akörüli anyag felférjen egy DVD-re, használhatod a vbitrate=400-at. Az eredmény videó minősége valószínűleg elég rossz lesz. Ha megpróbálod kisakkozni a lehető legjobb minőséget a DVD-n, használd a vbitrate=9800-at, de emlékezz rá, hogy emiatt kevesebb, mint egy órányi videód lehet egy egyrétegű DVD-n. Példák Általában ez a minimum egy videó elkódolásához: VCD: -lavcopts vcodec=mpeg1video:vrc_buf_size=327:vrc_minrate=1152:\ vrc_maxrate=1152:vbitrate=1152:keyint=15:acodec=mp2 SVCD: -lavcopts vcodec=mpeg2video:vrc_buf_size=917:vrc_maxrate=2500:vbitrate=1800:\ keyint=15:acodec=mp2 DVD: -lavcopts vcodec=mpeg2video:vrc_buf_size=1835:vrc_maxrate=9800:vbitrate=5000:\ keyint=15:acodec=ac3 Haladó opciók Jobb minőségű kódoláshoz valószínűleg használni szeretnéd a lavcopts minőség-javító opcióit is, mint például a , , vagy mások. Figyelj rá, hogy a és a bár gyakran hasznosak MPEG-4 esetén, nem használhatóak MPEG-1 vagy MPEG-2-vel. Ha nagyon jó minőségű DVD kódolást akarsz készíteni, hasznos lehet a opció hozzáadása a lavcopts-hoz. Ez segíti csökkenteni a blokkosodást a színtelen részeknél. Mindezt összerakva, itt egy példa jó minőségű DVD készítéséhez szükséges lavcopts-ra: -lavcopts vcodec=mpeg2video:vrc_buf_size=1835:vrc_maxrate=9800:vbitrate=8000:\ keyint=15:trell:mbd=2:precmp=2:subcmp=2:cmp=2:dia=-10:predia=-10:cbp:mv0:\ vqmin=1:lmin=1:dc=10 Audió kódolása A VCD és az SVCD támogatja az MPEG-1 layer II audiót, a toolame, twolame, vagy a libavcodec MP2 kódolójának felhasználásával. A libavcodec MP2 messze nincs olyan jó, mint a másik két könyvtár, azonban az mindig elérhető és használható. A VCD csak konstans bitrátájú audiót (CBR) támogat, míg az SVCD tudja a változó bitrátát (VBR) is. De vigyázz a VBR-rel, mert néhány hibás asztali lejátszó sem támogatja. A DVD audióhoz a libavcodec AC3 codec-je használható. toolame VCD-hez és SVCD-hez: -oac toolame -toolameopts br=224 twolame VCD-hez és SVCD-hez: -oac twolame -twolameopts br=224 libavcodec DVD-hez két csatornás hanggal: -oac lavc -lavcopts acodec=ac3:abitrate=192 DVD-hez 5.1 csatornás hanggal: -channels 6 -oac lavc -lavcopts acodec=ac3:abitrate=384 VCD-hez és SVCD-hez: -oac lavc -lavcopts acodec=mp2:abitrate=224 Mindent összevetve Ez a rész néhány teljes parancsot mutat a VCD/SVCD/DVD kompatibilis videók készítéséhez. PAL DVD mencoder -oac lavc -ovc lavc -of mpeg -mpegopts format=dvd -vf scale=720:576,\ harddup -srate 48000 -af lavcresample=48000 -lavcopts vcodec=mpeg2video:\ vrc_buf_size=1835:vrc_maxrate=9800:vbitrate=5000:keyint=15:acodec=ac3:\ abitrate=192:aspect=16/9 -ofps 25 \ -o movie.mpg movie.avi NTSC DVD mencoder -oac lavc -ovc lavc -of mpeg -mpegopts format=dvd -vf scale=720:480,\ harddup -srate 48000 -af lavcresample=48000 -lavcopts vcodec=mpeg2video:\ vrc_buf_size=1835:vrc_maxrate=9800:vbitrate=5000:keyint=18:acodec=ac3:\ abitrate=192:aspect=16/9 -ofps 30000/1001 \ -o movie.mpg movie.avi AC3 Audiót tartalmazó PAL AVI DVD-re Ha a forrás már AC3 audióval rendelkezik, használd a -oac copy kapcsolót az újrakódolása helyett. mencoder -oac copy -ovc lavc -of mpeg -mpegopts format=dvd -vf scale=720:576,\ harddup -lavcopts vcodec=mpeg2video:vrc_buf_size=1835:vrc_maxrate=9800:\ vbitrate=5000:keyint=15:aspect=16/9 -ofps 25 \ -o movie.mpg movie.avi AC3 Audiót tartalmazó NTSC AVI DVD-re Ha a forrás már AC3 audiót tartalmaz és NTSC @ 24000/1001 fps: mencoder -oac copy -ovc lavc -of mpeg -mpegopts format=dvd:telecine \ -vf scale=720:480,harddup -lavcopts vcodec=mpeg2video:vrc_buf_size=1835:\ vrc_maxrate=9800:vbitrate=5000:keyint=15:aspect=16/9 -ofps 24000/1001 \ -o movie.mpg movie.avi PAL SVCD mencoder -oac lavc -ovc lavc -of mpeg -mpegopts format=xsvcd -vf \ scale=480:576,harddup -srate 44100 -af lavcresample=44100 -lavcopts \ vcodec=mpeg2video:mbd=2:keyint=15:vrc_buf_size=917:vrc_minrate=600:\ vbitrate=2500:vrc_maxrate=2500:acodec=mp2:abitrate=224 -ofps 25 \ -o movie.mpg movie.avi NTSC SVCD mencoder -oac lavc -ovc lavc -of mpeg -mpegopts format=xsvcd -vf \ scale=480:480,harddup -srate 44100 -af lavcresample=44100 -lavcopts \ vcodec=mpeg2video:mbd=2:keyint=18:vrc_buf_size=917:vrc_minrate=600:\ vbitrate=2500:vrc_maxrate=2500:acodec=mp2:abitrate=224 -ofps 30000/1001 \ -o movie.mpg movie.avi PAL VCD mencoder -oac lavc -ovc lavc -of mpeg -mpegopts format=xvcd -vf \ scale=352:288,harddup -srate 44100 -af lavcresample=44100 -lavcopts \ vcodec=mpeg1video:keyint=15:vrc_buf_size=327:vrc_minrate=1152:vbitrate=1152:\ vrc_maxrate=1152:acodec=mp2:abitrate=224 -ofps 25 \ -o movie.mpg movie.avi NTSC VCD mencoder -oac lavc -ovc lavc -of mpeg -mpegopts format=xvcd -vf \ scale=352:240,harddup -srate 44100 -af lavcresample=44100 -lavcopts \ vcodec=mpeg1video:keyint=18:vrc_buf_size=327:vrc_minrate=1152:vbitrate=1152:\ vrc_maxrate=1152:acodec=mp2:abitrate=224 -ofps 30000/1001 \ -o movie.mpg movie.avi